Ha elfogadjuk a régi közhelyet, hogy a szerelem láng, tűz, akkor a szeretet a fa ami táplálja. Szeretet nélkül a szerelem tiszavirágéletű. Szeretetre lehet építeni, az tartós, és legalább olyan mély, mint a szerelem. Hogy sokan 'csak szeretet' -nek mondják, annak az az oka, hogy kell a szerelemhez, abból születik. Vagy ha nem, akkor ki kell alakuljon mellé a szeretet is, mivel nélküle ellobban. Ezért fontosabb valakit szeretni szeretettel, mint szerelemmel. A szerelemmel ellentétben a szeretet nem önző, nem gyötri az embert. Csak boldogít.

De, minthogy az egyik legerőteljesebb érzelem, ha hirtelen tárgya nélkül marad, akkor megingat. Veszélyes minden szeretetet egy személynek adni. Ha az a valaki eltűnik, a szeretet olyan lesz, mint a viharos tenger, és ha nem kapunk valamit, az energiája felemészt. Lehet olyan szenvedéllyel szeretni a zenét, a rajzot, a munkát is, mint egy embert. Ez azonban sosem teljes. Míg ha egy embert szeretünk, és mellette semmi mást, akkor teljesnek érezzük, mint ahogy az is. De ha elveszítjük azt a valakit, akkor teljesen kiürülünk. Talán hiba is a szeretetet ennyire lekötni.

A legsajnálatosabb, hogy a 'szeretet' szó ereje elveszett. Mert szeretjük őt, de szeretjük a fagyit is, a kutyánkat, a kocsit, a helyet ahol lakunk. Ezek mind más-más érzelmi szinten vannak. És a szeretet szó mindig a legkisebbhez közeledik. Hiába tudjuk, hogy őt jobban szeretjük, mint a fagyit, a szerelem jóval erősebbnek hat, mivel a fagyba nem lehetünk szerelmesek. De nem is szerethetjük. Vagy ha a fagyit, és a kocsit szerethetjük, akkor arra kell egy új szó, ami az emberek közötti szeretetet jelöli. És megintcsak más értelemben használtam, mint szerettem volna. Az emberek közötti szeretet az túl általános. Jobban hangzik úgy mondva, hogy két ember közötti szeretet. Ez az, ami ugyanolyan erősségű, de fontosabb, mint a szerelem. Régebbi írásomban említettem, pontosabban csak és kizárólag a félelemről és a mohóságról írtam, mint minden érzelem alapjáról. Azonban az igazi szeretet nehezen készíthető félelemből és mohóságból. A szerelem mohósága nyilvánvaló. De a szeretetben önzetlenség van, ami egyelőre ismeretlen módon illeszkedik az alaphoz. Talán azért, mert a lélek szüli a szeretetet? Ezért nem lehet a darwini (bár nem ő mondta ezt, de a Darwinizmus elméletébe illeszhető, tehát engedtessék meg így neveznem) érzelmekhez sorolni. Ez valami, ami a gének és az evolúció fölött van. Pusztán az a kérdés, hogy mit is jelent igazán szeretni. Az én értelmezésemben a gyöngédségen és óváson felül önzetlenséget és önfeláldozást.

És végül. Nem tudom, hogy miért jutott eszembe, de kellett valamit írjak. Hát na. Ez született ma éjjel:).