Egyszer nézz a szemembe
Csak mélyen a késbe
Kecskét ugráltat, és bakot lő
Talán nem is igaz, hogy a nap jó szerető.
Ugye látod minden inaddal
hogyan feszül meg a kardhal
hogyan születik a rendből kín
És az észből kábító nikotin
Nem kell tudnod merre mész
Ha végül te is odaérsz
Legyek bár kőbe vésett szobor
A mézet szeretem, meg a jó bort
Siet a lánc a gyeplő után
Szavak jönnek orángután
Nem más ez, asszociáció
Télről eszedbe jut a hó
Késről a kenyér, róla talán isten
De én vagyok a kés, mindezt én teremtem
Ennyi csak, mi elmondható
Játsz inkább magaddal, nagyothalló
Egyedül is guríthatod a kocsit
Ha nem félsz, hogy a kerék betanít
Mint birkát a ló nyeríteni
Így nem levágják, lelövik
Hát csináld, ami eszedbe jut,
Élj ahogy akarsz és tudsz
De ha a végén felsülsz ne gyere
Magadnak csináltad, te vagy a hülye.
