„Mond csak, várod a karácsonyt?” Sok év után hallottam újra, és egyből közel hozta régen elmúlt gyermekkorom. Nagymamák egyik kedvelt kérdése a mi családunkban is közismerettségnek örvendett. Bár nem volt olyan általános, mint a „Hogy megy az iskola?” azért minden december eleji látogatáskor elhangzott. Számomra ez a kérdés idézte meg a karácsony szellemét, amit aztán az adventi koszorú, a városnak ezernyi dísze na meg a hó teljesített ki. Az énekek a fa díszítése közben jöttek elő. Igen, én elég korán megtudtam, hogy nem az angyalka suhan be az ablakon a fával meg az ajándékokkal. Talán egy évvel az után, hogy apám megtudta, hogy nem kellemes sétálni 3 órát egy gyerekkel a dermesztő decemberben, akinek minden második kérdése a karácsonyfa-angyal-ajándék témát járja körbe, és fagyizni kell vele, mert az istennek se fázik, nem úgy mint az apja. Mire hazaértünk, már az angyal eljárt, csak anyum nem haladt semmit a főzéssel. Nem emlékszem, hogy tudtam meg, de nem ért nagy sokként a dolog. Inkább a fa díszítése iránt lelkesedtem, semhogy azon szomorkodjak, hogy az angyal csak az ajándékokat hozza, és ha nem szép a fa, akkor bizony. Nem mondták el egyszerre, és így volt ez jó. Tudtuk dícsérni a családok angyalkáit, hogy milyen ügyesen eltaláltak hozzánk.

És most, évtízedek múltán megint hallom, és megint ugyanazt a pezsgő örömet érzem, mint kisgyermekkoromban. Most az újdonság erejével is hat ez a kérdés, pedig megint családtagtól hallottam. De tőle most először. És ez a karácsony a maga nemében nekem az első lesz. Olyan, ahol van fa is, meg ajándék. És a fát hosszas válogatás után vettem meg, az ajándék meg igazi meglepetés lesz. Hát csoda, hogy gyermeki rajongás fog el? Alig vártam, hogy fát díszítsünk, közben hallgassam, ahogy Ő énekel. Néha én is bele-bele fogok kornyikálni, amit mosolyogva vesz tudomásul. De legalább a szándékot értékeli. Azt mindig is értékelte. Jól tudja, hogy nem vagyok szégyenlős, sőt.

Egyszer csúnyán összeveszett velem. Vendégek voltak nálunk, és valaki rosszat mondott rá, én meg egyből kitettem a lakásból. De hiába mondta, hogy nem kell őt megvédeni, ez bennem örök kényszer marad. Azt hiszem a magamfajta férfiak terhe ez. Túlzottan féltjük az egyetlen kincsünket. Vagy talán a természet törvényében van benne, hiszen az állatok is képesek harcolni szeretteikért (ha lehet az állatok viszonyára a szeretet szót használni. Bár akinek volt kutyája, az ezt a kérdést fölöslegesnek tartja, én is csak megfelelési kényszerből írtam le).

Az emberek, pár jó barátot leszámítva, semmit sem tudnak rólunk, ezért nem is igazán értenek. Szokásunk, hogy gyanakodva nézzük az ismeretlent. Ez természetes, de néha tudnunk kell különbséget tenni a félelmetes és az igéző között. Mindkettővel jár a titokzatosság, de más-máshogyan. Ő csodálatos. Az, hogy velem van: igéző. De nem kell gyanakvással nézni ránk, és nem kell az édesanyját okként felhozni. Senki sem tehet a dolgoról. És most lesz az első karácsonyunk együtt. December eleje van, és kérdezte tőlem. „Nagyon várom, kicsim, el sem tudod képzelni mennyire.” Majd meglátod, mit vettem neked. Nem szereted az ajándékokat, de ennek örülni fogsz. Talán még át is ölelsz, hogy a fülembe súghasd: „Köszönöm, apa!”

Szerző: Gidro  2010.10.25. 03:24 komment

Címkék: történet karácsony szeretet

Ha elfogadjuk a régi közhelyet, hogy a szerelem láng, tűz, akkor a szeretet a fa ami táplálja. Szeretet nélkül a szerelem tiszavirágéletű. Szeretetre lehet építeni, az tartós, és legalább olyan mély, mint a szerelem. Hogy sokan 'csak szeretet' -nek mondják, annak az az oka, hogy kell a szerelemhez, abból születik. Vagy ha nem, akkor ki kell alakuljon mellé a szeretet is, mivel nélküle ellobban. Ezért fontosabb valakit szeretni szeretettel, mint szerelemmel. A szerelemmel ellentétben a szeretet nem önző, nem gyötri az embert. Csak boldogít.

De, minthogy az egyik legerőteljesebb érzelem, ha hirtelen tárgya nélkül marad, akkor megingat. Veszélyes minden szeretetet egy személynek adni. Ha az a valaki eltűnik, a szeretet olyan lesz, mint a viharos tenger, és ha nem kapunk valamit, az energiája felemészt. Lehet olyan szenvedéllyel szeretni a zenét, a rajzot, a munkát is, mint egy embert. Ez azonban sosem teljes. Míg ha egy embert szeretünk, és mellette semmi mást, akkor teljesnek érezzük, mint ahogy az is. De ha elveszítjük azt a valakit, akkor teljesen kiürülünk. Talán hiba is a szeretetet ennyire lekötni.

A legsajnálatosabb, hogy a 'szeretet' szó ereje elveszett. Mert szeretjük őt, de szeretjük a fagyit is, a kutyánkat, a kocsit, a helyet ahol lakunk. Ezek mind más-más érzelmi szinten vannak. És a szeretet szó mindig a legkisebbhez közeledik. Hiába tudjuk, hogy őt jobban szeretjük, mint a fagyit, a szerelem jóval erősebbnek hat, mivel a fagyba nem lehetünk szerelmesek. De nem is szerethetjük. Vagy ha a fagyit, és a kocsit szerethetjük, akkor arra kell egy új szó, ami az emberek közötti szeretetet jelöli. És megintcsak más értelemben használtam, mint szerettem volna. Az emberek közötti szeretet az túl általános. Jobban hangzik úgy mondva, hogy két ember közötti szeretet. Ez az, ami ugyanolyan erősségű, de fontosabb, mint a szerelem. Régebbi írásomban említettem, pontosabban csak és kizárólag a félelemről és a mohóságról írtam, mint minden érzelem alapjáról. Azonban az igazi szeretet nehezen készíthető félelemből és mohóságból. A szerelem mohósága nyilvánvaló. De a szeretetben önzetlenség van, ami egyelőre ismeretlen módon illeszkedik az alaphoz. Talán azért, mert a lélek szüli a szeretetet? Ezért nem lehet a darwini (bár nem ő mondta ezt, de a Darwinizmus elméletébe illeszhető, tehát engedtessék meg így neveznem) érzelmekhez sorolni. Ez valami, ami a gének és az evolúció fölött van. Pusztán az a kérdés, hogy mit is jelent igazán szeretni. Az én értelmezésemben a gyöngédségen és óváson felül önzetlenséget és önfeláldozást.

És végül. Nem tudom, hogy miért jutott eszembe, de kellett valamit írjak. Hát na. Ez született ma éjjel:).

Szerző: Gidro  2010.09.25. 03:27 komment

Címkék: érzelem filozófia szeretet

Megjegyzés: Ha küldtem neked, hogy olvasd el, csak onnan kérem ahol látod az 'INNEN' szót. Az utolsó harmadában. 


Nos, lassan véget ér a nyár. Nem punnyadtam annyira, mint előző alkalommal, de azért kissé lassultam, azt megadom. Ismételten: Nekem most ér véget, mondtam a múltkor is. Na. Egyből a lovak közé vágok egy gondolkodó, önelemző, kissé mesélő írogatással, hogy jőjjön meg a kedvem. Amolyan igazi blogposzt lesz, a tőlem elvárható magas színvonallal, nemkülönben mély önismerettel és határtalan, visszafogott szerénységgel megáldva. Igen, semmit nem változtam, csak kissé feladtam a függetlenségi terveimet. Még available, de lelkileg-szellemileg eléggé busy. Mindenki érti, oké.

Valahogy úgy alakul, hogy szeptember végére mindig leesik egy kis virgonckodás. Egy szeptemberre, és egy október-novemberre. Ezek az új ismeretségek, amik (talán) kölcsönös megelégedésre nem vezetnek sehova, de mindkét félnek jók. Minden esetre érdekes, hogy szinte hétre pontosan következik be ekkortályt már harmadik éve. Ha mondjuk október végén-november elején is lesz valami hasonló, akkor már-már karmikus jelentőséget lehet tulajdonítani a dolognak. Lehet energia az évkezdésre, pontosan mért adagokban, nem tudom, de jól el van rendezve, minden esetre. Aztán a többi ahogy esik, úgy suppan. Remélem mindenkinek világos, hogy szexről van szó. Vagyis volt szó eddig. A lelki-szellemi oldalát nézve a dolgoknak, elmondom úgy, hogy azt a világon rajtam kívűl egy ember érti meg. Talán. Jópár év után megint beütött a krízis. De ez úttal nem veszélyes, hála a másik tényezőnek. És a másik tényező. Nyár végére befejezett tény, hogy veszélyesen közel került hozzám valaki. Azért veszélyesen, mert nem érzem veszélynek, sőt örülök is, de ha valami baj lesz, jobban megsínylem, mint az eddigi (és ez utáni) kríziseket együttvéve. De nem lesz baj. Jó, ennyit arról, ami velem történt, csak az értette, akire tartozik, de leírtam így növelve a sejtelmes ködöt személyiségem körül. Ö... meglehet nagyon beképzelt lettem, de még mindig a humor és az (ön)irónia segítségével szemlélem a világot:P.

És itt kezdődik a második fele. Ez a bejegyzés is, egy jelentéktelen megjegyzésből indult ki, és veszélyesen szerteágazó máris. Pedig most érkeztem el a fontosabb részhez. Az előző csak olyan beköszönés volt. Néha meglepő, hogy a legjelentéktelenebb (vagy annak szánt) szavak is mi mindent tudnak előidézni bennünk. Kísérteties hatalmuk van, ha pont azokat a húrokat pendítik meg, amelyekre érzékenyek vagyunk. Ha akarjuk, ha nem, ez az érzékenység benne van mindannyiunkban, és bizony egy jól talált szó (nem is kell irányozzák, nem is kell azzal a céllal közöljék) hosszas töprengésre tud késztetni. Most kivételesen nem fogok általánosítani, és rendszert felállítani, amibe az én történetem is beleilleszthető (talán azért, mert megtettem már hehe), hanem elmondom konkrétan. Miután poénkodtunk pár dolgon, köztük a gyermekeken is, és szóba hoztam az unokatestvéremet, sikerült egy olyan megjegyzést kicsikarnom, ami legalábbis kétségbe vonta azt, hogy én gyermekekkel valaha is kapcsolatba kerüljek anélkül, hogy a gyermek megsínylené. Nem a pedofíliára gondolok, mielőtt bárkivel is elszaladna a ló, de a testi/lelki kínzásra. Természetesen csak poénnak volt szánva, bennem mégis megpendített néhányat a már fent említett húrokból. És itt van a szavak ereje, hogy egy ilyen poénnak szánt fél mondat is mit indít el az emberben. Bennem nem azt, hogy akkor az a bizonyos valaki azt hiszi, hogy nem tudok bánni a gyerekekkel, hanem (magamhoz híven) jóval szélesebb medrű gondolatokat szült. Beismerem, egyedül ő mondhatta ezt úgy, hogy rám ilyen hatással legyen, de ez csak azt bizonyítja, hogy nem csak a megjegyzés, a tartalom ami megpendíthet ezt-azt, hanem a személy is. Szinte bárki más mondhatta volna, nem indít meg bennem semmit. De mivel ő mondta...

INNEN:

Elgondolkodok, hogy miért is kell állandóan viccet csinálnom mindenből, és gondolataimat egyetlen szóban összegezem. Egyszerűség. Egy vicc, mindig vidám, mindig könnyed, mindig felületes. Ezt én úgy húzom magamra, mint más az elutasító magatartást, a néma gőgöt, a lenézést, bármit, amivel védekezik a külvilág ellen. Én azzal teszem, hogy közel engedem magamhoz a világot, de kisíklatom. Ez általában jó, de van néhány ember, akinek kicsit többet akarok mutatni. Akit be akarok engedni magamba, de nem tudok. Mert számukra én csak a vicc vagyok, nem az, aki a vicc mögött van. Olyan ez, és most páran megértik az egyik mániámat, mint a vezetéknév és a keresztnév. A vezetéknév van elől, az a pajzs, amin elcsúsznak az emberek. Én a világ jelentős részének a vezetéknevem vagyok. De van egy két ember, akinek szeretnék a keresztnevem lenni. Nem én válogatom meg őket, most már nem. De valahogy jól eső érzés, és ösztönösen jobban megnyílok azoknak, akik néha-néha (gyakran, általában) a keresztnevemen is szólítanak. Ez félig-meddig hasonlat csupán, érti, aki érti. Aki nincs tisztában a hasonlat konkrét elemeivel, fogja fel, mint teljes hasonlatot, nem veszít semmit, aki pedig érteni véli, azt is óvva intem, hogy szóról szóra értelmezze. Lényeg a lényeg, jó hogy én Gidró vagyok, de néha megijedek, hogy a világ elfelejti, hogy Attila is. Pedig legalább annyira vagyok az utóbbi, mint az előbbi. Az utóbbit csupán nehéz észrevenni, ezért is örülök, mikor valaki mégis megteszi. Előre bocsájtom, senki ne szólítson másképp, csak azért, mert tudja, hogy 'mire megy ki a játék'. Nem fogom távolabbinak érezni magamtól, mert Gidró vagyok neki. Hehh, nah, ezt úgy össze foglaltam, hogy egy-két embernek el is küldöm. Te aki ezt olvastad, és én küldtem neked, csak az utolsó fele az érdekes számodra. Azért szólok a végén, hogy jobb legyen. Nem, na, szólok az elején is:P

Szerző: Gidro  2010.09.21. 00:41 komment

Címkék: blog attila évnyitó keresztnév vezetéknév gidró

Egy jó tanácsot követve inkább kiírtam magamból pár dolgot, semmint elküldjek egy levelet. Köszönöm a segítséget, és íme, húsz perc alatt megnyugodtam. Érdemes kipróbálni:).
 
Karnyújtásnyi végtelen
 
Óceán, minek sötétje titok marad
Tiszta szikrák martaléka
Hold fényében közeledik
Fodraiban csillag árnyéka villódzik.
 
Nem is lehet evilági ilyen tiszta
Fénye színét máshol kapja
Túl a testen és az eszmén
A varázs könnyű léggel sóhajtva elvész.
 
A felhők, a szélzengés, a viharos ég
A pajzs, a kard, az íj s kés
Zúghat, süvíthet, lecsaphat
De lélek-óceánt nem bánthat, nem bánthat.
 
Nézni kell, imádni, ámulni a csodán:
Létezik még tiszta forrás-
De ha kóstolni akarja
Bűneit a láng töviscsapdába zárja.
 
Nincs is annál fájdalmasabb, kínhalál
Mint vizet nézve szomjúság
Ölében elemésztődni
Közelétől még előtte megőrülni.
 
 
Léted az én szenvedésem…
 
Léted az én szenvedésem
Élj hát sokat, én engedem
Szívj ki mindent belőlem
Ha már neked érdemlem.
 
 
Itt vagyok
 
Mondd, mi a titkod?
Fogadást szegtem.
Nem voltam ott,
Mikor letettem
 
Mindent magamról
A kertben voltam,
Ettem almából
S bűnöm elmaradt.
 
Eléd járulok hát újra
Negyven évet átaludtam
Tejjel, mézzel follyál belém
S felejtem az alma ízét
 
Csak mondd, mit tettél?
Hozzám hogy jöttél?
Ide születtél
hogy engem öljél.
Szerző: Gidro  2010.09.09. 00:14 komment

Címkék: vers

 gyakorikerdesek.hu Aki ismeri ismeri, aki nem, az ne is ismerje meg, csak ha agyradírra vágyik. A tévében látható beszélgetős show -k színvonalán mozognak ott néhányan, főként a szex témakörben. Saját szórakozásomra néhányat régebb megválaszoltam, és mivel nagyon uborkaszezon, meg túl komoly is voltam mostanság, itt az ideje egy kis fáradásnak.


 

Szerintetek leteperjem?

Van egy csaj akivel még nem járunk együtt, de nagyon meg szeretnél d*gni. Szerintetek mit tegyek? Am egy bombázó a csaj!!!:P

Egyrészt az biztos, hogy nem szeretnélek megdugni. Teperd le nyugodtan, aztán a börtönben megtudod, hogy mit érzett, mikor rajta nyögtél.

Múlt7en megujjazott a barátom és hüvelygombám lett, mit csináljak?

Gombapörköltet, tejföllel.

Miért van az hogy vonzom a hülyéket. 
Eddi 2 fiu jött be de sajnos mindegyikről kiderült valami ami miadt már nem akartam tőlük semmi. 
ez mert van

Mert te is hülye vagy. És tanulj meg írni.

14 vagyok és a péniszem 18 cm hoszzú és 5 cm vastag. 
Sokat fog még nőni?:D 
És ez elég nem , vagy sok is?

Ha húsz centinél hoszabb lesz lefaragod. És ne menőzz!

van egy srác aki nagyon tetszik és ő is tudja hogy bejön nekem. ennek elenére mégis találkozni szeretne vellem. persze bele egyezek. viszont nem tudom ő mit akkar tőlem és ez nagyon rosz. kérlek segítsetek.köszi 
(bocsy ha van helyesírási hiba)

Életképtelen? Szerinted mit akar? Este sört, reggel rántottát.

Tudom, azt mondják, h ezt nem lehet elbénázni. De nekem mégis sikerült. Nem lovaglóban csináltuk, hanem csak simán én voltam felül, de valahogy úgy éreztem nem megy. És egyszerűen nem merek olyan pózokat kipróbálni ahol nekem kell felül lenni.
Itt az egyik komment az igazi: Tériszony!!

Miért van az hogy barátnőm ha vannak otthon akkor még azt sem engedi hogy a lába közt simogassam?

Mert egy konzervatív náci!! Ha normális lenne, akkor leszopna a szülei előtt.

16-évesen 16cm kicsinek számít? Nőhet még?

Na itt a másik. Nőhet, ha 20 centi fölött lesz, akkor levágod.

Milyen apró jeleket lehet küldeni egy pasi felé?

Sms-ben egy pontot.

Miért nem tudom kimondani: szeretlek? 19/f

Ezzel a kérdéssel fordulj logopédushoz.

Hogyan elégítsem ki páromat orálisan?

Na bekapod!

Nem vagyok leszbi, de gyakran gondolak arra, hogy ki kellene próbálin csajjal, vagy pedig harmadiknak egy lányt venni be. 

Én is gyakran gondolok egy harmadikra.

Ha nem dolgzozom még, szóval venni nem tudok ajándékot; a főzésen + az elcsábításon kívül mivel tudnám meglepni a párom?

Hagyd el!

A helyzet: a barátom orilisan próbált kielégíteni(nyalás), és elpukkantottam magam. (csülkös bableves volt az ebéd) 
Annyira cikin éreztem magam, az egésztől elment a kedvem:s

Valószínüleg neki is:D

Mi értelme van a szünetnek egy kapcsolatban?

Levegővétel a szakítás előtt

Szakított velem . Mit csináljak?

Unalmas, ha azt mondom, főzz?

Én 20 vagyok, barátnőm meg 17, és fél éve vagyunk együtt, az a problémám, hogy nem akar szexelni. Miért?

Mert-nem-akarja. Tényleg én vagyok lemaradva??

Egy nőnél előny, ha gyorsan megy el? Pár perc alatt.

Az alkalmazkodás csodája.

Ha a fiú reggel merevedéssel ébred, akkor az magától elmúlik, vagy ilyenkor kiverik?

Kiverik. Mindig. Vagy KV-cigi.

Szülinapjára a lakásom kulcsmásolatát kapja meg a szerelemem. Írnék hozzá valami jó pofa szöveget. Mit? Ötlet?

Pénz a szekrényben a bugyik alatt. Vagy: Seprű a kamrában

Miért vagyok el ilyen jól mindig a barátom legjobb barátjával?

Lányok. A péniszem kb 2 ujjnyi vastag az nagyon vékonynak számít?

Hát na. Majd fasszal ujjalsz, s kész.

Normális h már 4 vőlegényem volt?

Manapság? Ne viccelj, te prűd vagy!

Milyen ételek/italok fogyasztását javasoljátok análáis szex előtt?

Arzén és ciánkapszula

Mi az az udvarlás? 16F

Na hoppá! Manapság ezt már senki sem tudja, és senkit nem érdekel.

Milyen ürüggyel ölelhetem meg a fiut aki tetszik?

Nagy a melled? Nem kell ürügy!

Mi számít normálisnak első alkalommal? Orális, anális, ujjazás.

Étterem, mozi, séta?... Ennyire nem lehetek öreg o.0

Itt a gyakorikerdeseken a 18centis pénisz a beugró? :D:D

Fentebb láttad, hogy van 16 is. De az megnő. És levágjuk.

Miért akarnak a 19 - 20 évesek szülni? Nem a 24 - 25 a " normális "?

Éljen a társadalom!

Az a problémám hogy nem merek a pasimnál elmenni kakilni! Mit csináljak hogy oldódjon a gátlásom? A többi lány ezt hogy oldja meg?

A lányok eleve nem szarnak. És nem is finganak. Nem értem a kérdést. 

Vannak kőbányán prostik?

Az anktartiszion is ma már.

Túlélheti a kapcsolat a börtönt?

A tényleges életfogytiglant aligha.

Miért nem mutat be a családjának már 7éve?

MERT SZÉGYELL!!

Ha a lepedőre kerül előváladék vagy sperma, attól is lehetek terhes?

Igen, és a gyerekeid bepólyálva születnek.

Fekete hajú, fekete szemű 15 éves lánynak, milyen fanszőrzete lehet?

Mindenki borotválja, úgyhogy ez lényegtelen.

Popószexhez kell óvszer ha nem akarok teherbe esni, vagy nem kell?

Vadászpuska kell, nem óvszer.

Ha a pasitok a szátokba veri, és lenyelitek, utána van hányingeretek, vagy hasfájás, vagy valami? Én még nem nyeltem le sose, ezért kérdem!

És a válasz:semmi bajod nem lesz, max g_ci szagut böfögsz.
Miért szeretnek az emberek csókolózni?

Egyszerűbb, mint a szopás.

Barátomat prostitúcióra kényszerítették férfiakkal, hogy feledtessem vele?

Kényszerítsd prostitúcióra lányokkal

Nem tudom hova tenni ezt a dolgot! Miért van ez?

Kicsi a lakás.

Sziasztok. Szoktam önkielégítést végezni, de amikor az ujja(i)mat használom, nem érzek semmit. Vagyis érzek, de semmi "élvezetet". Pedig a szexfilmekben a nőknek mindig látszik, h évezik, ha van valami a puncijukban. Velem van a baj? A válaszokat köszi :D
Filmekben megmentik a világot...

Van itt olyan pasi, akinek bejön a lógó mell?

Van itt olyan lány, akinek a lógó farok jön be?

Megismerkedtem egy afrikai származású férfivel aki itt Magyarországon orvos, mire számíthatok egy ilyen kapcsolatnál?

Sok banánra.

Szakítottam a barátommal csúnya dolgokat vágott a fejemhez. Hogy felejtsem el? Nagyon szomi vagyok!

Szomi? Ezen besza-behú!

 

Szerző: Gidro  2010.08.23. 00:48 komment

Címkék: humor gyakorikérdések

Ismét idegen tollakat hozok. Nagyon hosszú cikk, de végigolvasni megéri - az érdeklődő közönségnek. Csupán azért másolom be az egészet, mert hülyén nézne ki egy link egy bejegyzésnek. 


 

A fénynél is gyorsabban

Teljesen téves az elképzelésünk a térről, időről, de még a logika fogalmáról is - ez derül ki a CERN múlt nyári kísérletéből. A piros kapszulát választjuk, és megnézzük, milyen mély a nyúl ürege.

Miközben 2008 nyarán a tudományos világ az építése végéhez közeledő, több milliárd eurós LHC-ra figyelt, az ottani tudósok amúgy "mellékesen" elküldtek kirándulni két piciny fényrészecskét két közeli városba. Valójában egyetlen olyan fotonról van szó, amelyet optikai módon (tükrökkel) szétválasztottak, és a két, immár függetlenül mozgó felét pedig üvegszálas kábelen jó messze távolították egymástól. Mindössze 18 kilométer volt közöttük, amikor megérkeztek az üvegszál végén lévő érzékelőkhöz, és mégis történelmet írtak. Ugyanis, amikor megmérték annak jellemzőit az egyik oldalon, ugyanabban a pillanatban megváltozott a másik állapota is. Nem egy szempillantás, nem is egy milliárdod másodperc múlva, hanem - a mérési hibahatáron belül - valóban azonnal

A tudomány jelenlegi állása szerint azonban semmi - így anyag, energia és információ sem - terjedhet gyorsabban a fénynél. Vagyis, az egymástól 18 km-re lévő fotonpár tagjai egyszerűen nem tudhattak volna "azonnal" a másik fél megváltozásáról, csak bizonyos idő elteltével (ami körülbelül néhány tízezred másodperc ezen a távon). Ezért a kutatók újra és újra ellenőrizték a méréseiket, a kísérletet többször megismételték, még a Föld forgását és nap körüli keringését is kizárták, végül kijelentették - a kapott eredmények bár elképesztőek, mégis helyesek,és eredményeiket publikálták a Nature című tudományos folyóiratban. Ezzel kvázi legitimitást nyert valami, ami - bárhogy is történt - teljesen megváltoztathatja világképünket. Vagy mégsem? A tudósok szerint van más magyarázat is a történtekre. Ez az alternatíva azonban még a fénysebesség átlépésénél is vadabb, elképesztőbb, következményei szinte felfoghatatlanok. 

Ragadjunk meg egy csésze kávét, és felejtsünk el mindent, amit a valóságról tudni véltünk: világunk más, mint amilyennek látszik. 

Tartalom 

A média szerepe 
Az igazi X-akták 
A fénysebesség jelentősége 
C, a világ legváltozóbb állandója 
Az M87-es galaxis 
Az éter, a vákuum, a tér és a közegellenállás 
A Cserenkov-sugárzás, neutrínók, és a sötét anyag 
Vannak egyáltalán mértékegységeink? 
A kvantum-nonlokalitás és párkeltés 
A szuperlumináris kommunikáció problémaköre 
A Bell-inekvalitás korlátai és a telepátia 
Retro-kauzalitás és az ok-okozati viszony megdőlése 
A megbomlott téridő 
A tudományos világ megosztottsága 
A legfontosabb források, linkek 
Zárszó 
__________________________________________________________ 
A média és a tudományos világ reakciója 

Hogy lássuk a nagyobb képet, legelőször azt kell megértenünk, hogy miért nem lett nagyobb visszhangja az elképesztő kísérletnek. 

Amikor a hír napvilágot látott, a populáris média (értsd hazai és nemzetközi hírportálok, ismeretterjesztő televíziók, stb.) lehoztak néhány cikket és interjút meglehetősen bulváros hangvétellel ("A fénysebességnél gyorsabb kommunikáció történhetett", "Időutazás tanúi lehettünk", vagy éppen "Hamarosan teleportálhatjuk magunkat" címekkel - ezeket két legnagyobb hírportálunk is átvette akkoriban). 

Aztán nagy csend következett. Mivel senki nem repkedett teleporton azóta, és nem is kedvenc szőke énekesnőnk bájairól, vagy éppen valamelyik szappanopera /valóságshow celebjeinek botlásairól szólt, a közvélemény eltemette ezt is a sok, összefüggéstelen és érthetetlen (a mindennapi életben haszontalannak tekintett) emlék-kacat közé. 

De mi történt a tudományos világgal? Miért nem ez lett hirtelen a legelső és legfontosabb fizikai, matematikai kutatási irány, minden mást félresöpörve? Hiszen, ha mindezt kísérletileg igazolták, az megdönteni látszik szinte minden megkérdőjelezhetetlennek hitt axiómát, amikre egész világképünk épül. 

A válasz meglepő (és egyáltalán nem mulatságos). Mindezt (mármint a fénysebességnél gyorsabb távolba hatást) már a 20-as évek óta sejtették, a 80-as években kísérleteztek vele, az ezredforduló óta pedig legalább tucatnyi kutatócsoport ugyanerre az eredményre jutott Olaszországtól az Egyesült Államokig egyaránt. Tudták, hogy létezik a fénysebességnél gyorsabb távolba hatás, a tudományos világ csúcsa teljesen tisztában volt a jelenséggel. 

Már Einstein, és a félig holt, félig élő macskájáról elhíresült Schrödinger is aktív levelezést folytatott az ügyben, Einstein "Spooky action at the distance" (Különös hatás a távolban) néven említette. Aztán Bell (igen, az a Bell), Rosen és még jó néhányan a fénysebességnél gyorsabb kommunikáció lehetőségét vizsgálták ennek segítségével, rengeteg elméletet publikálva még az 50-es években. Tehát, nyílt titokról van szó, mégis, szinte soha nem hallottunk erről semmit. 

De miért? Miért nem hallottunk róla az általános iskolában, középiskolában, vagy éppen a legtöbb egyetemen? 
Lehet, hogy a kutatók szándékosan, vagy véletlenül félreértelmezték a jelenséget? Esetleg tapintatosan nem akarták megzavarni mindennapi életünket olyan bonyolult összefüggések nyilvánosságra hozatalával, amiket még azok sem volnának képesek feldolgozni, akik egyébként kenik-vágják a speciális és általános relativitás-elméletet? Pedig valljuk be, kevesen vagyunk akik értik ezt az időfizika alapjainak számító tudományos tézist, amelyet ráadásul éppen cáfolni készülünk. Milyen következményei lennének egy még ennél is elképesztőbb igazságnak? 

Az igazi X-akták 

Az FBI különleges és paranormális jelenségekkel foglakozó, 9 évadot megért sorozat több századik részében már megmosolyogtuk a kissé komikus cigarettás ember ezredszer elhangzó érvelését - "Mulder, az emberek még nincsenek felkészülve az igazságra", "Ha a világ tudná amit mi, pánik törne ki, és a társadalom összeomlana", és még sorolhatnánk. 

A valóság azért sokkal ijesztőbb, mert nem kellenek hozzá szörnyek, ufók, invázió vagy kicsiny zöld emberkék. Ha teljes mélységében megértenénk, talán valóban nem volnánk képesek feldolgozni azon összefüggéseket, amiről cikkünk szól. Közülünk hányan volnának képesek elfogadni azt, hogy a jövő okozza a múltat, és nem fordítva? Hányan tudnák elfogadni, hogy egyszerre lehetnek két, vagy még több helyen? Pedig a fénysebességnél gyorsabb távolba hatás pontosan ezeket eredményezi, ill. vetíti előre egyben. 

Miért fontos a fénysebesség egyáltalán? 

Azért, mert elvben nem létezhet nagyobb sebessége ennél a Földön, és a Világegyetemben máshol sem, (legalábbis az általános időfizika szerint). Konkrétan, éppen az Einsteini relativitás elmélet szerint lehetetlen ez, és ezt közel 80 éve elfogadva a teljes űrtechnológiánkat erre építünk, a műholdas televíziózástól kezdve az űrhajózáson át a GPS rendszerekig. 

De miért tettük ezt? Talán azért, mert az Einsteini egyenletek és a kitüntetett pont nélküli vonatkoztatási rendszerek viszonylatában egészen máig helyesnek tűntek. Rengeteg dolgot megjósoltak, amit később sikerült is igazolni (pl. a Merkúr pályaeltolódása vagy a fény elhajlása a Nap mellett), és mert elmélete sikerrel váltotta fel a Newtoni mechanikát. 

Való igaz, hogy ha a Newtoni mechanikára alapoznánk, a műholdjaink már rég lezuhantak volna, az űrszondák soha nem érnének célba, a GPS-rendszerek pedig néhány kilométerrel arrébb helyeznék a sarki boltot. 

Az relativitás-elmélet tehát praktikusan remekül bevált, így szinte mindenki elfogadta azt. De következik-e ebből az, hogy igaz? És egyáltalán, miért olyan fontos a relativitás alaptételéül szolgáló fény sebessége? 

C, a világ legváltozóbb állandója 

A fény sebessége 300 000 km/sec, tanulhattuk az általános iskolában. A fény sebessége 300 000 km/sec vákuumban - tanulhattuk középiskolában. A fény sebessége körülbelül 300 000 km/sec, attól függően, hogy milyen anyagban halad, a közeg törésmutatójától függően - tanulhattuk egyetemen. Azonban a vákuumban értelmezett fénynél semmi sem mehet gyorsabban, és ez a sebességállandó - tették hozzá ekkor is, sietve. 
De miért ennyi a fény sebessége, és miért nem mehet a fény gyorsabban, mint 300 000 km/sec? 
És mennyire biztos ez? 

Az M87-es galaxis 

A mellékelt kép nem trükkfelvétel, annak hitelességét senki nem vonja kétségbe. A Hubble űrtávcső készítette 1994 és 2001 között egy távoli csillagrendszerről, amiben heves anyagkilökődés történt. A felvétel szerint 7 év alatt 43 fényévvel távolodott el egymástól két nagyobb góc, ami kb. 6-szoros fénysebességet jelent. 
A csillagászok nagy része egyetért abban, hogy optikai csalódásról van szó, aminek a lényege, hogy az anyagfelhők nem csak oldalra, hanem keskeny szögben a Föld felé mozdultak el közel fénysebességgel, így a korábbi pozíció fénye jóval később ér el minket, mint a későbbi. 
Ez elvben lehetséges és logikus, csak az a gond, hogy ehhez 6-szoros fénysebességnél maximum 15 °-os mozgási pályával kell rendelkeznie a közeledő anyagnak, a mérések szerint viszont ez a szög 43 ° - ami max. 3-szoros fénysebesség illúzióját kelthetné. 
Még mindig ott van annak a lehetősége, hogy a galaxis közepében lévő fekete lyuk meghajlította a fényt, és ez felelős az illúzió hiányzó részeiért, de mégis elképesztő, hogy van egy fényképünk valamiről, aminek nem volna szabad megtörténnie. 
Persze mindez csak akkor furcsa, ha a végletekig ragaszkodunk ahhoz, hogy a fény, illetve semmilyen más anyag, energia vagy információ nem tud gyorsabban haladni 300 millió méter/másodpercnél. De miért is hisszük ezt egyáltalán? 

Az éter, a vákuum, a tér és a közegellenállás 

Az Einsteini relativitáselmélet szerint azért nem mehet semmi gyorsabban a fénynél, mert ha valamit elkezdünk gyorsítani, a tömege is egyre nagyobb lesz, ami miatt egyre több energiát kell befektetnünk a gyorsításba. A képletek szerint ez a fénysebességhez közeledve exponenciálisan növekszik, míg elérünk oda, hogy a Világegyetem összes energiája sem elég a további gyorsításhoz. Végtelen mennyiségű kellene, de annyi nincs. Tehát, semmi nem gyorsítható fénysebesség fölé. 

Fontos azonban kiemelnünk, hogy az relativitáselmélet nem tiltja a fénysebességnél eleve gyorsabban mozgó részecskék létezését. Az egyenletek szerint (ha léteznek), ezek viszont soha nem lassulhatnak le fénysebességre, mivel a lassításukhoz kellene végtelen energia. Ezeket az elméleti részecskéket még a 70-es években elnevezték "tachyon"-oknak, létezésüket eddig direkt módon nem sikerült bizonyítani. 

A relativitáselmélet tetszetős, és a megfigyelések igazolni látszanak az egyenleteket, így sokáig szinte mindenki elfogadta, hogy a tömeg növekedése akadályozza a további gyorsítást. Mivel a részecskegyorsítók mérései összhangban voltak az egyenletekkel, kevesen kételkedtek annak igazában. Peig van egy másik lehetőség is, ez pedig a vákuum közegellenállása. 

Ezt sokkal egyszerűbb megérteni, mint a relativitás-elmélet egyenleteit. Hiszen egy autó, vagy egy szabadon eső tárgy - például egy ejtőernyős - azért nem tud egy bizonyos határon túl gyorsulni, mert a sebességével a közegellenállás is egyre jobban növekszik. 
Ugyanez miért ne lehetne igaz a fényre nézve? 

Hiszen a fényt is korlátozza valami, pedig nincs tömege. Így a relativitás-elmélet nem vonatkozik rá, nem magyarázza meg, miért nem gyorsulhat tovább. Egyszerűen axiómának tekinti azt, nem indokolja. Pedig talán kellene... Mivel lehet, hogy a fény sebességét az üresnek tartott tér közegellenállása korlátozza. Lehetséges volna? 

A Cserenkov-sugárzás, neutrínók, és a sötét anyag 

Az atomreaktorok hűtővizének mélyén halvány, kékes ragyogás veszi körül a sugárzó rudakat. A fényt az okozza, hogy a rádióaktív rudakból a bomlás során kirepüő részecskék gyorsabban haladnak, mint amilyen gyorsan a fény tud haladni a vízben. 
Ha ez igaz (márpedig igaz), akkor el kell, hogy fogadjuk, hogy a közegellenállás igenis hatással van a fény sebességére. 
Akkor miért félünk felvetni azt a kérdést, hogy nem lehet-e, hogy a vákuum (vagy az éter) közegellenállása miatt nem tud a fény "végtelenül" gyors lenni? 

Ehhez először azt kell megvizsgálnunk, hogy mit értünk vákuum, vagy éppen az éter fogalmán. (A kettő nem teljesen azonos, de ez most lényegtelen). "Klasszikus" vákuum alatt azt a teljesen üres teret értjük, amiben nincsen semmilyen (ismert) elemi részecske, tehát, teljesen anyagmentes. 

A probléma az, hogy ilyen nem létezik. Először is, a csillagközi tér telis-tele van hintve igazi "csillagporral" - a tudomány napszél néven ismeri őket, és a napok koronakitöréseikor szakadnak le a végtelenbe. Ezek okozzák a sarkokon jól ismert Északi Fény káprázatos színjátékát, és ezek bolondítják meg olykor műholdjainkat. 

Az üresnek tartott tér mindemellett tele van sugárzással. Milliárdnyi galaxis fény és rádióhullámai haladnak rajta keresztül, minden irányból, minden pillanatban, nem is beszélve az ősrobbanásból visszamaradt háttérsugárzásra. Elvileg nem hatnak egymásra, de ezt hogyan lehetne igazolni, ha nem lehet őket kiszűrni? 

És ezzel még nincs vége. 
A kutatók egyetértenek abban, hogy a Világegyetem tágulásának jelenlegi mértéke nem egyeztethető össze a látható csillagok és galaxisok össztömegével. Legalább 3-szor annyi gravitáció tartja össze világukat, mint amit látunk. Ennek valahol lennie kell - de még soha, senki nem mutatta ki a jelenlétét. Mi van, ha a hiányzó, titokzatos "sötét anyag" jelen van a csillagközi térben, mindenütt? Mi van, ha egy láthatatlan "őslevesben" úszkálunk mindannyian, és a csillagközi tér nem "üres" hanem tele van egy számunkra érzékelhetetlen metériával? 

Akinek a sötét anyag túl elvont, az gondoljon a neutrínókra. Ezeket az elméleti fizika által megjósolt, rendkívül kicsi és rendkívüli sebességgel haladó részecskéket még egy 1000 méter vastag ólomlemez sem állítaná meg, létezésüket óriási, föld alatti medencékben vizsgálják különleges folyadék-detektorokkal, amikben foton-sokszorozók alakítják érzékelhető villanássá a képzelt részecske, és a mindennapi anyag kölcsönhatását. 
Ha úgy tetszik, akár neutrínókkal is kitölthetjük az eddig "üresnek" hitt teret. 

Akárhogyan is, jogosan vetődik fel a kérdés, hogy létezik-e olyan, hogy "teljesen üres vákuum". Ha nem, akkor miért csodálkozunk azon, hogy a fény nem tud gyorsabban menni egy adott határértéknél? 
Másképp is feltehetjük a kérdés. Mi van, ha a fény sebessége igazából végtelen? Csak éppen, nincs olyan üres tér, amiben el tudná érni ezt a sebességet, így sosem tudtuk megfigyelni igazi valójában. 

Ha tovább gondolkozunk, még meglepőbb kérdések merülnek fel. 



Vannak egyáltalán mértékegységeink? 

Amikor kijelentjük, hogy a fény sebessége 300 000 km/másodperc, vagy 300 millió méter/másodperc, akkor egy eléggé evidensnek tűnő kijelentést is teszünk (talán többet is). Például, kijelentjük, hogy tudjuk, mi az a méter, és mi az a másodperc. 
De tényleg, mi az a méter? A hosszúság alapvető mértékegysége, amelynek definíciója - nos, talán meglepő, pont a fénysebességgel van definiálva. Bizony, farkába harap a kígyó - minden jelenlegi szabvány és tudományos definíció szerint a méter az a távolság, amit a fény 1/300 milliomod (egészen pontosan 1/299 792 458) másodperc alatt tesz meg. 
Vagyis, c=300 millió valami/másodperc, ahol valami = 1/c-ad valami által definiált harmadik valami. 
A definíció szerint a fénysebesség meghatározása önmaga felhasználásával történik, ami nyilvánvalóan képtelenség. 
Vajon miért nem zavar ez senkit? 

A fény lelassulhat, akár meg is állhat, vagy gyorsabban haladhat önmagánál - ha lehet hinni az ezzel kísérletező, egyre nagyobb számú tudósnak, akik szembe mertek szállni a lehetetlennel. Ez azonban még nem biztos, hogy a fénysebességnél gyorsabb kommunikációra is lehetőséget ad. Egy újabb talány, aminek megértéséhez ijesztően hangzó kvantummechanikai fogalmakat kell leegyszerűsítenünk. Nézzük, mik ezek! 

A kvantum-nonlokalitás és párkeltés 

A bonyolult és fellengzős kifejezés egy nagyon egyszerű tényt takar: bizonyított, hogy szubatomi részecskék (mint például a testünket alkotó atomok elektronjai) minden különösebb trükk nélkül egyszerre lehetnek jelen két, egymástól távoli helyen. 
A kísérlet, amivel ezt igazolni lehet, olyan egyszerű, hogy bármilyen egyetemi laborban elvégezhető. Eleinte lézersugárral csinálták, ami - hogyha optikailag szétterítve áthalad két, egymás melletti résen, és rávetül egy távolabb lévő falra, akkor hullámzó interferencia-képet hoz létre. A jelenség magyarázata az, hogy a két résen áthaladó fénysugár pásztái más-más hullámfázisban érik el a falat (vagy képernyőt), és ettől függően erősítik vagy gyöngítik egymást. Aztán kipróbálták elektronsugárral is (amely a régebbi, katódsugárcsöves televíziókban a fényeket kelti a képernyőn). Az eredmény ugyanaz, hullámzó interferencia-képet kapunk. Az igazi meglepetés akkor érte a kutatókat, amikor egyetlen (!) elektron is felvillantotta a hullámzó fénymintát, ami csak úgy lehetséges, ha az elektron egyszerre ment át mindkét résen. 
Meglepő? Igen, de attól még a legteljesebb mértékben igaz. 

A szuperlumináris kommunikáció problémaköre 

Mióta a non-lokalitás és a párkeltés jelenségéről tudunk - tehát közel egy évszázada foglalkoztatja a kutatókat a kérdés, hogy lehetne-e ezt kihasználva fénysebességnél gyorsabban kommunikálni. 
Látszatra ennél mi sem tűnik egyszerűbbnek; hiszen ha van egy kettéválasztott fénysugarunk, aminek forrása félúton A és B pont között, akkor csak annyit kell csinálni, hogy valahogyan hatunk az A pontban lévő fénysugár fotonjaira, és a B pontban azonnal - időkésleltetés nélkül - megváltozik annak a párja. 

A kvantum-nonlokalitás értelmében ez pontosan így is történik, csak egy baj van - a Heisenberg-féle határozatlansági kritériumok hatása a mérésre olyan, hogy maga a mérés is megváltoztatja a foton állapotát, így nem 
tudjuk, hogy mit is mértünk. 

A CERN-ben magát a jelenséget is csak úgy tudták bizonyítani, hogy (utólag)összehasonlították az A és B pontban történt méréseket, és kiderült, a változások egyszerre történtek. De ehhez előbb (normál módon) továbbítani kellett a mérés központjába a két távoli pont állapotát, tehát visszakerültünk a kiindulási állapothoz; hiába történik valami fénysebességnél gyorsabban, ha nem tudjuk értelmezni. 

Egy nagyon érdekes analógia segítségével könnyű megmutatni, hogy bizonyos, fénysebességnél gyorsabb jelenségekkel miért nem lehet információt küldeni. Fogjunk egy egyszerű lézerceruzát, és álljunk egy fal elé. Ha a lézerceruzát megmozdítjuk, a fénypont arrébb mozdul - méghozzá elég gyorsan. Ha távolabb megyünk a faltól, még gyorsabban fog arrébb ugrani a megvilágított pötty, azonos kézmozdulat esetén. 
Könnyű belátni, hogyha nagyon-nagyon távol megyünk a faltól, akár több száz, vagy több ezer kilométeres sebességgel is mozgathatjuk a lézerpontot a felületen. 
Ennek a sebességnövekedésnek nincsen elvi határa. 
Ha a Holdat, vagy egy még távolabbi objektumot világítunk meg egy nagy teljesítményű lézerrel, akkor könnyűszerrel átléphetjük a fénysebességet. 
A fénypont akár ezerszer gyorsabban mozoghat a Hold felszínén a fénynél, mégsem lehet így információkat küldeni. Azért nem, mert előbb tudnunk kell, mit üzenne a Hold egyik fele a másiknak, mielőtt arrébb húzzuk a lézersugarat, viszont a továbbítandó információ maximum fénysebességgel érne vissza ide, a Földre. További egy fénymásodpercre lenne szükség, hogy a fénysugár által küldendő információ megérkezzen a Holdra. 

Visszatérve a csatolt kvantumpárok fénysebességnél gyorsabb információátviteléhez, a témában (mint azt már korábban is említettük) Bell folytatott kiterjedt kutatást, még az 1950-es években, és a tudósok 95 %-a egyetért azzal, hogy a Bell-teoréma miatt sajnos egyelőre nem fog E.T sem haza, sem idetelefonálni (legalábbis fénysebességnél gyorsabban). 

A Bell-teoréma korlátai és a telepátia 

Mint azt említettük, ma kb. 20 kutató közül 19 ért egyet a Bell-féle inekvalitás kizáró elvével, vagyis hogy nem lehet a kvantum-nonlokalitást közvetlen kommunikációra felhasználni. A maradék 5 százaléknyi - tehát átlagosan húszból egy - tudós másként vélekedik, és komoly értekezésekben cáfolja a kizárási teorémát. 

Érdekes módon több távol-keleti szekértő is érintett ebben, például Dr. Gao San, aki a fénysebességnél gyorsabb kommunikáción kívül egy rendkívül érdekes felvetést is tett, méghozzá azt, hogy a kvantum-nonlokalitás lehet az első igazán tudományos alapja a telepátiának is. 

Miért is ne? Ezt talán még a Bell-teoréma sem gátolja, hiszen tudatunkat és érzéseinket formáló - vélt vagy valós - létünk szintén apró energia-részecskékből áll, voltaképpen lényegtelen, hogy anyagként vagy energiaként tekintjük. Talán nem véletlen, hogy ikreknél figyelhető meg leginkább ez jelenség: bár az élő szervezetek komplexitása miatt nehezebb bizonyítani, ám talán az ő létezésük kezdetén szétvált tudatuk hasonló egy fénysugár kettéválasztásához, amelyet a CERN-ben sikerrel végeztek. Egy ikerpár tagjai talán éppúgy reagálnak, mint az egymástól távol lévő, mégis egymásról "tudó" fotonok; tudatuk összekapcsolódik, és akár a galaxis túloldalán is érzékelik egymást, tértől és időtől függetlenül azonnal. 

Bár az információ fénysebességnél gyorsabb haladása megint csak ütközik az általános és speciális relativitás-elmélettel (az információ a saját múltjába haladna), mégsem okoz logikai paradoxont. 

Azért nem, mert az információ nem a telepatikusan összekapcsolt tudatok múltjába érkezik, legfeljebb a saját múltjába; vagyis, az ikerpár tagjai nem tudhatnak előre arról, hogy mi fog történni a másikukkal, csak amikor már megtörtént (de akkor azonnal). Így nincs módjuk megváltoztatni a jövőt, tehát nem okoznak paradoxont. 

A fénysebességnél gyorsabban telepátia önmagában is rendkívüli, de van ennél nagyobb meglepetés is. Nem biztos, hogy az okból következik az okozat, és nem fordítva. 

Retro-kauzalitás és az ok-okozati viszony megdőlése 

Mint azt cikkünk elején említettük, nem csak a CERN-ben zajlanak ilyen kísérletek. Olaszországtól Kínáig (és egyes pletykák szerint még a volt Szovjetunióban is) végeztek hasonló kutatásokat, nem kevésbé meglepő eredménnyel, az utóbbi évtizedekben rengetegszer. 

Az egyik legfurcsább kimenetelűt egy bizonyos - dr. L.J. Wang követte el, aki véletlenül éppen azon az egyetemen dolgozik, ahol az előző cikkünkben említett kvantum-fluktuációval kapcsolatos kísérletek zajlanak. 

Igen, a ugyanarról a Princeton-ról van szó, ahol annak idején John Nesh megalkotta a gazdasági élet bibliájának tekintett, akkor meglehetősen vitatott játékelméletét, és ahol kiderült, hogy a fehér zajnak tekintett kvantum-fluktuációk valahogy talán képesek előre látni a jövőt. 

L.J. Wang egy lézersugár-impulzust lövellt keresztül egy céziummal töltött akváriumon, hogy vizsgálja a hullámfront és a felvezető/ lezáró hullámfázisok torzulását, ill. sebesség-fluktuációját a tökéletes szinusz-hoz képest. 

A másik oldalon lévő érzékelő (tükör) szerint elképesztő dolog történt: a hullám csúcsa már visszaverődött a tartály túlsó feléről, még mielőtt az eredeti egyáltalán belépett volna a közegbe. Más szavakkal, a visszaverődő hullám csúcsa akkor keletkezett, amikor még nem is ért oda az, ami visszaverődhetett volna. Az már csak hab a tortán, hogy mindez fénysebességnél jóval (kb. 300-szor) gyorsabban zajlott. 

Hogyan lehetséges ez? 

Newton óta tudjuk, hogy bármilyen hatás, vagy erő azonnal ugyanolyan mértékű ellenhatást vált ki, a következmény pedig cselekedeteink, vagy a tőlünk független események által kiváltott erők végső eredője lesz. A mostani kísérletek fényében viszont felül kell vizsgálnunk, hogy milyen ok-okozati viszonyban van egymással a hatás és az ellenhatás; talán tévesen feltételeztük mindeddig azt, hogy a hatás az "ok", az váltja ki az ellenhatást, majd végső soron a következményt. 

Figyelembe kell vennünk, hogy ezt egyszerűen azért hisszük, mert (emberi) létezésünk egyik sajátossága, hogy az időben csak egy irányba, a múltból a jövő felé haladva tudjuk érzékelni világunkat. Így könnyű azt hinni, hogy az "ok" az "előzmény", és ennek okozata a következmény vagy eredmény. 
Ez a logikai gondolkodás egyik alaptétele, a kauzalitás megdönthetetlennek hitt elve. 

Az tér-idő kontinuumban azonban úgy tűnik, nincs ilyen értelemben kitüntetett irány. A jövőből éppúgy következik a múlt, mint a múltból a jövő - ezt sugallják a legújabb princetoni eredmények is. 

Gondoljunk csak bele; a túlsó végén visszatükrözött hullámcsúcs már azelőtt visszaverődött, hogy az eredeti hullám (annak kiváltó oka) még be sem lépett teljes egészében a kísérleti térbe. Ebben az esetben tehát a következmény látszólag megelőzte az azt kiváltó okot. Ezt nevezzük retrokauzalitásnak; amikor egy jövőbeli esemény (a következmény) váltja ki annak előzményét, és nem fordítva. 

Fontos azonban kiemelnünk, hogy a visszaverődő hullám így is csak akkor jelent meg, amikor már úton volt az eredeti. Még pontosabban fogalmazva; akkor, amikor már megállíthatatlan lett volna a belépő fénysugár. 

Ez ezért fontos, mert így megmenekül a logika, és nem keletkezik feloldhatatlan paradaxon; viszont alighanem át kell értékelnünk néhány fogalmat. 

Mindennek fényében úgy tűnik, két egymással összefüggő, egymásra ható esemény nem állítható ok-okozati viszonyba. Pontosabban, egyik sem lesz kitüntetett ok, vagy okozat; mindkettő egyszerre kiváltó ok és következmény, mindegy, melyiket hittük "elsőnek". 
A logikában megszűnik a kölcsönös implikáció fogalma az időbeliség viszonylatában; előzmények és következmények, okok és okozatok időfüggetlen ekvivalenciává válnak. 

A megbomlott téridő 

Cikkünket a CERN 2008-as kísérletével kezdtük, és azzal is zárjuk. Ahogy azt említettük, a fénysebességnél gyorsabb távolba hatást kísérletileg igazoltnak tekinti a tudományos világ, ennek ellenére a kutatók nagy része kitart amellett, hogy semmi (így információ) sem terjedhet a fénynél gyorsabban a térben. 

Ellentmondás? Talán nem. 

Hiszen senki nem állította, hogy az információ "áthaladt" a fotonpár két része közötti, 18 kilométeres téren. Erre egyszerűen nem volt szükség, mivel ugyanaz a foton volt jelen egyszerre mindkét helyen. 

Vagy, ami talán a legérdekesebb értelmezése a történteknek, hogy a látszólag 18 kilométerrel lévő részecskék között nem is volt távolság egyáltalán. A fotonpár két fele szétválásuk pillanatában valahogy megduplázta és magával vitte magát a teret, amit kitöltött. 

Ez nem áll ellentétben sem a speciális, sem az általános reativitás-elmélettel, mégis talán a leginkább megdöbbentő feltételezés. Talán éppen ezért ez az igazság. 


A tudományos világ megosztottsága 

Cikkünk közel 8 hónapnyi előkészítés után lát napvilágot, amely során több száz tanulmány, több ezer oldalnyi definíció, levezetés, kísérlet és kutatási jegyzőkönyv, interjú és cáfolat átnézésére volt lehetőség - ami óriási mennyiségnek tűnik, ennek ellenére nyilván csak a jéghegy csúcsa. 

Mégis, az átnézett minta alapján következőket állíthatjuk viszonylagos biztonsággal: 

1) A kvantum-nonlokalitás jelenségében, és a fénysebességnél gyorsabb távolba hatás létében mindenki egyetért, abban azonban nem, hogy lehet-e ezt kommunikációra (direkt információátvitelre) használni. 

2) Abban, hogy a fénysebesség, mint konkrét felső korlát továbbra is behatárolja anyag, energia és információ térben való terjedésének maximális lehetséges sebességét, a tudományos élet képviselői nagyrészt szintén egyetértenek (és, mint ezt láthattuk, ez nem feltétlenül áll ellentétben a kvantum-nonlokalitás fénysebességnél gyorsabb távolba hatásának jelenségével). 

3) A retrokauzalitás elvét szinte mindenki elfogadja, amennyiben az nem okoz paradaxont (kauzlitási ekvivalencia). 

4) Az Einsteini relativitáselmélet még áll, de több ponton inogni látszik - a felnövő kutatók egyre nagyobb hányada mát-már tudományvallási dogmának tartja azt. Ráadásul a kvantummechanika tartogathat még ennél és furcsább meglepetéseket - ebben szintén mindenki egyetért. 

4) Ezen túlmenően viszont teljes a káosz. Bizonyítások és cáfolatok, majd cáfolatok cáfolatai követik egymást a tudományos (és áltudományos) fórumokban, folyóiratokban. Ezek sokszor olyan komplexitásúak és olyan tudományos hátteret feltételeznek - több tíz oldalas parciális differenciál-egyenletek rendszereiről beszélünk - hogy azt talán csak az érti, aki levezette (vagy még ő sem). Egy biztos: egyelőre nincs bizonyíték se pro, se kontra, ami megdönthetetlennek tűnek a fénysebességnél gyorsabb kommunikációt illetően. 

Háttérbe szorult kutatók 
...avagy, nem mindenhol van Princeton 

Jelen cikkük írója még az előzetes anyaggyűjtés során szembesült azzal a nem túl szívderítő ténnyel, hogy hazánkban - és így nyilván Európa és a világ számos országában is - rengeteg nagy tudású, elképesztő műveltségű és kreativitású kutatót vetett ki magából a rendszer, teljes névtelenségbe kényszeríve őket és elméleteiket. 

Azzal, hogy ezek a tudósok perifériára szorultak, gyakorlatilag esély sincsen rá, hogy elképzeléseik publicitást kapjanak; szégyen-gyalázat, hogy ingyenes tárhelyszolgáltatók villogó, csengőhang-reklámcsíkokkal tarkított aloldalain kell, hogy közöljék a relativitáselmélet továbbfejlesztéseit vagy éppen cáfolatát. 

Jelen cikk írója szerint sok ilyen - reklámoldalakra száműzött tanulmány és értekezés legalább annyira tudományosan megalapozottnak, átgondoltnak és logikusnak bizonyulhat, mint amit a "hagyományos" (egyetemi, akadémiai, stb.) megközelítések. 

Csak két példa, csak kis hazánkból: 

http://www.freeweb.hu/doboandor/ 
http://aranylaci.freeweb.hu/ 

A legfontosabb források, linkek 

http://www.weburbia.com/physics/FTL.html 
http://www.ejtp.com/articles/ejtpv5i18p105.pdf 
http://www.khouse.org/articles/2000/265/ 
http://www.whyevolution.com/einstein.html 
http://www.nature.com/nature/journal/v406/n6793/full/406243a0.html 
http://www.hep.princeton.edu/~mcdonald/examples/optics/marangos_nature_406_243_00.pdf
http://hal.archives-ouvertes.fr/docs/00/21/70/75/PDF/RR-6428.pdf 
http://en.wikipedia.org/wiki/Bell%27s_theorem 
http://arxiv.org/pdf/quant-ph/0506047v2 
http://philsci-archive.pitt.edu/archive/00001643/01/qscfpl.pdf 
http://www.dailygalaxy.com/my_weblog/2007/06/weird_science_c.html 

Zárszó 

Köszönjük azoknak, akik időt szántak az Időkép eddigi legnagyobb lélegzetvételű cikkének áttanulmányozására. Írásunk azért nyúlt ilyen hosszúra, mert enélkül egyszerűen lehetetlen lett volna ezt a rendkívül szerteágazó, különlegesen komplex jelenség-csoportot tárgyalni. Így is, csupán súrolni tudtuk azokat a kérdéseket, amelyek megértése nélkül esélyük sincs eligazodni a kvantummechanika, a tér és az idő, a logika és a filozófia határain táncoló időfizika egyre inkább összemosódó peremén. 

Ami jelen cikk írója számára talán a legérdekesebb (nem várt) felismerés az volt, hogy társadalmi szinten milyen keveset tudunk - szinte semmit - erről a témáról, talán még a létezéséről sem. Ahhoz képest, hogy 80 éve a legzseniálisabb kutatók tucatjai, ha nem százai folytattak kiterjedt elméleti és gyakorlati kísérleteket a kvantum-párok, a fénysebességnél gyorsabb távolba-hatás terén - ez édeskevés. 

Úgy látszik, kellett hozzá egy LHC, sok-sok milliárd euró, és persze a bulvársajtó, ami a témát felkapta. Ha nem jelennek meg 2008 nyarának végén az erősen hápogó, citromsárga színű, gumikacsa-ízű hírek a hazatelefonáló E.T-ről, a hamarosan teleportálhatjuk-magunkat Star Trek-módra hangnemben, talán ez a cikk sem (vagy jóval később) íródott volna meg. 

És végül - ne felejtsük el, hogy egyelőre nincsenek a tárgykörben válaszok, csak kérdések. Aki azt állítja, hogy tudja a kérdésben a végső igazságot, az talán bölcsebb Murphy-nél, aki azt mondta, hogy ami elromolhat, az el is romlik, a tények pedig csak megkövesedett vélemények. 

Mi mégis nagyon, - mint mindig - várjuk olvasóink kérdéseit, és véleményét és észrevételeit. 

Nagy Gergely 
2009. május 4. 
Időkép-ViharVadász Project

És ahonnan másoltam: http://www.idokep.hu/hirek/a-fenynel-is-gyorsabban

 

 

Szerző: Gidro  2010.08.23. 00:25 komment

Címkék: cikk gyorsabban fénynél

Jól van, mégis írok. Kellett egy kicsi, meg kaptam pár érdekességet. Először itt van ez, ami nem blog, de majdnem:).


Szervusz! Ne, nem menj tovább, gyere, ülj egy kicsit mellém. Látom, nagyon csillog a szemed. Most jöttél, hát nem a piától. Mondd, ki az? Tudom, látszik rajtad. Elrejteni? Ugyan, nem tudod. De, el lehet, csak te nem tudod. Figyelj maradj itt egy fél percet, addig hozok sört, és megbeszéljük. Inkább valami mást innál. Ne törődj, annyi cukor van benned a sört is édesnek érzed majd. Na, ha gondolod, várj itt.

................................................................................................................................................................Ejha, te aztán kitartó vagy. Ő? Jah, ő csak egy ismerős, de dícséretes, hogy még látod, mi történik körülötted. Na egézségedre! Szóval mesélj. Itt van? Együtt jöttetek? Jah, csak remélted, hogy összefurtsz vele. Tudja? Legalábbis sejti. Igen, tehát tudja. Hogy mit csinálj? Ugyan, nem lényeg, figyelj ide. Nem, nem ittam sokat, ez az első sör nekem is. Na igen, van nálam valamennyi, úgyhogy whiskyzek. De most a kedvedért egy sör is lecsúszik, de nem ez a lényeg. Ide hallgass. Pár percet kérek, és utána mehetsz ahova akarsz, jó? Te szerelmes vagy. Olyan húsz körülire saccollak- Szóval 21. Igen. Na, ebben a korban azért még komolyan nem lehetél szerelmes sokszor. Ez a második? Hála égnek, ha az első lenne, nem tudnák mit mondani. De így tudod, hogy mi lesz. Szépen hagyod, hogy borítsa el az egész tested, remegj bele. Gondolj folyamatosan rá, hogy milyen jó lenne vele, képzelj el mindent, egy mozitól a szexen át a boldog házasévekig. Egy hét után teljesen elveszted a fejed. És akkor szépen lenyugszol, elmész valahova. Ellenállsz. Olyan ez, mint a cigi, csak kicsit károsabb. Nem mész oda hozzá, nem vallod be neki. Hogy miért? Készülsz az életre, tudod. Kontrollálni kell magad, megtanulni, hogy a szerelem az szenvedéssel jár együtt. Hogy amit elképzeltél? Ugyan, lehet, hogy a film nem tetszik neki, a szex nem jó, és két év után elváltok. A boldogság csak a képzeletedben él. Ellenben a fájdalom most van benned, és igazi. És ez a lényeg. Amit most érzel. Most még fiatal vagy, nincs mit veszítened egy bukott szerelemmel. De később!... Megéri a kockázatot, azt mondod. Hát figyelj, ez nem mindent vagy semmit nyeremény. Szerelem nélkül te nem vagy egy senki, nem vagy üres köd. Ezernyi más dolog van ami számít, ami boldoggá tehet. Olyan dolgok, amelyek csak tőled függenek, csak téged mérnek. Hogy a szerelem a sikert még jobbá teszi? Ugyan, csak van valaki, aki örül neked. Nézd, nekem is van állandó közönségem, aki az esetleges sikereimet elismeri. Az az elismerés jóval többet ér, nem elfogult, nem csöpögő. Te sem szereted a csöpögést? Igen, emlékeztetsz fiatalabb önmagamra. Hogy én? Hát, én bejártam azt az utat amit te is. Talán tévedtem itt-ott. De végiggondolva azt hiszem jobban tettem volna, ha megmaradok annál, hogy a szerelem és a fájdalom szinonímák. Nem egy része, teljesen kitölti. Idd gyorsan a söröd, nekem már fogy el. Eh, megint rosszat mondasz. Nő az van, kötöttség mérsékelten, szabadság rengeteg... Olyan valaki nincs. Nem tudom... Ha már így kérdezed, hozzám nagyon sokáig nem voltak gyöngédek a nők. Vagy barátságosak, vagy erotikusak. De gyöngédek? Biztosan nem. Aztán, amikor oda kerültem, hogy valaki az akart lenni, rájöttem, hogy nem hiányzik. A másik kettő bőven elég, mivel ezzel a harmadikkal elveszteném a többit. Nem rögtön, de előbb utóbb biztosan. És látod, ott vagyok, hogy a szex meg az őszinteség többet ér nekem mint a törődés meg az ölelés. Hogy miért? Az a kettő biztosabb. Nem volt a hangomban keserűség, csupán a sörtől érzed úgy. Na, kezdesz behozni, lesz belőled valaki. Hogy mit csinálj? Roppant egyszerű, menj oda, mondd el neki, aztán gyere vissza, és elűzzük a bánatodat. Hogy mivel? Hát a többivel! Nézz körül te, ne egy fát sírass az erdőben! Látom a szemeden nem fogsz visszajönni. És tudod miért? Nem azért, mert lenézel, nem azért mert egyedül ülök. Hanem mert nem mered bevallani. Hogy nem a visszautasítás, a szerelem fáj.

Szerző: Gidro  2010.08.23. 00:18 komment

Címkék: fikció most év 10

Ez már majdnem nő, de azért inkább lány:).

Szerző: Gidro  2010.08.22. 15:12 komment

Címkék: lány rajz

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az.:) Nem írok mert nyár van, de azért rajzolgatok. 

Szerző: Gidro  2010.08.22. 15:03 komment

Címkék: lány rajz

 Folytatva a korábbi írásom, most olyan történetek következnek, amikor is mi látogatunk el hozzátok. Ebben az esetben a (kölcsönös) tudatlanság mellett nyelvi nehézségek is közre játszanak. Az első történet nem velem esett meg, de jót nevettem, amikor hallottam.

Történt, hogy egy székely csoport Magyarországra utazott táborozni. Mindenhonnan voltak a táborban magyarok, szerte a Kárpát-medencéből. A jó hangulat megvolt, a kötelező foglalkozások sem vették el az emberek kedvét. Az egyik ilyen foglalkozás abból állt, hogy mindenki el kell készítsen egy olyan ételt, amilyent feléjük szoktak gyakran enni. Tekintve, hogy a székely csoport résztvevők jó része fiú volt, és egyébként is a pénzt az ember nem kajára költi, elhatározták, hogy ők bizony egyszerű(bb) dolognak fognak neki. Elmentek az üzletbe.

- Csókolom, kérünk, négy kiló vinetét – hangzott a parancs. A bolti lány csak nézett (még a csókolomon se nagyon tette túl magát), egész arca egyetlen kérdőjel volt.

- Hogy mit? - kérdezett vissza óvatosan.

- Vi-ne-tét – szótagolta barátunk, majd a lány háta mögé mutatott. - Abból a lilából adj na.

Eltartott pár percig, mire megegyeztek mindenben, és közben kiderült, hogy azt padlizsánnak hívják. Nem baj, lényeg, hogy meg van ami kell, neki lehet látni. Igen ám, de rácson sütni nem olyan egyszerű, főleg ha nem fát, meg fejszét adnak az ember kezébe, hanem szenet és tűzgyújtó folyadékot. Nézték, mind a lőtt medvét, de nem jöttek tartósan zavarba. Megpakolták a kis grillezőt szénnel, rálocsoltak egy kicsit, majd meggyújtották. Égett egy kicsit, majd elaludt. Nem baj, makacs a székely, még egy kis folyadék, újabb próbálkozás. Sikertelen. Itt elfogyott a türelem, jó sok folyadék. Majd még pár deci. Na most! A széndarabok úszkáltak békésen, és akkor rárepült a gyufa. Egy darabig égett, majd gyönyörű ívben szétrobbant az egész 5 méteres körzetben mindent beterítve szénnel, és száz méteres körzetben mindent elárasztva 'aztahétszentségit' -tel. A magyarországiak néztek, pislogtak, mint nyúl a bokorban, majd az egyikük kissé bizonytalanul megkérdezte:

- Ti így szoktatok padlizsánt sütni?

Szintén ebben táborban történt, már a vége fele, hogy úgy érezték a székelyek, hogy most már beszélik ezt a magyart is. Ezért aztán az egyikük bement a korábbi boltba, és tökéletes hangsúlyozással a következőt mondta:

- Kérek egy ásványvizet.

A válasz azonban kifogott rajta.

- Hány bubisat parancsolsz? - szegény boltos, egy életre megjegyzett minket, előbb a vinete, aztán meg ez ami jön...

- Az isten basszon meg, adjál már egy borvizet! - barátunknak elfogyott a türelme.

Ennyit mára. Van még bőven, nem kell félni, nem fog fájni. Az erőegyensúly jegyében legközelebb ismét olyan jön, amiben a kedves magyarországiak szerepelnek le.

Szerző: Gidro  2010.06.22. 16:48 komment

Címkék: történet magyarország székely tápos

süti beállítások módosítása