Egy korábbi bejegyzésemre érkezett néhány észrevétel. Amúgy is nagy port kavart, és megkaptam, hogy a hó az néha fehér. Nos, bele nem nyugodva a kioktatásba elmesélek még valamit, amit egy bizonyos valaki tárt elém. Erre utaló anyagot tényleg nem kaptam sehol, de létezik rá bizonyíték – az illető állítása szerint, legalábbis. Ez pedig a Nobel-díj átadásáról szóló vágatlan felvétel lenne.

Nos, itt van a történet. Ez természetesen szintén esti mese, egy blogon megjelent vélemény. Véleményem szerint ezt így elmondták, és annyira hihetetlen, hogy már majdnem hihető.

A díj átadásakor mindenféle médiában szereplő emberek voltak ott úgy jelen akik hát léteztek, de írni erről semmit nem írtak. Hogy miért, azt kapásból megmagyarázta nekem az illető. Mint mondta, rájuk szóltak, hogy ha nem muszály, meg így nem akarnak tönkremenni, akkor hagyják ki ezt az apró malőrt, ami nem is volt kínos jelenet, de ha lehet szó se essen róla.

Tehát állítólag a Nobel-díj átadásakor, kézhez kapott egy levelet. Ebben a buchenwaldi emlékhely igazgatója gratulál neki, és mellékleten küldi az 1945 február 18. -i napi jelentést. Tudni kell, hogy Buchenwald koncentrációs tábor volt, ide deportálták Kertész Imrét is. Nohát, bíztatták, hogy olvassa fel a jelentést. Fel is olvasta. A jelentésben az állt, hogy, az adott napon meghalt Kertész Imre 18 éves gyári munkás tífuszjárványban. Egy kis megfagyás volt észlelhető a légkörben, majd Kertész úr elmondta, hogy igen, 18 évesnek adta ki magát, holott csak tizenhat volt. Mindezt azért, mert úgy gondolta, hogy minél idősebb annál biztosabb, hogy életben hagyják. A teremben taps, hogy igen, milyen okos Mr. Kertész. Az elismerést learatva újból lenézett, majd elmagyarázta az értetlenkedőnek, hogy igen, azért mondta, hogy ő gyári munkás, mert akkor úgy gondolják, hogy ő dolgozott, így még biztosabb, hogy nem ölik meg. De hát csak nem fért a bőrében az egyik újságíró.

- Mr. Kertész van még ott egy harmadik dolog - említette meg, kissé félénken.

- Hogy, mi?

- Hát hogy meg tetszett halni...

Na, erre már verejték gyöngyözött az idős úr homlokán, de végül kivágta:

- Meghalt a fiú, hogy megszülethessen a férfi!

Vastaps, több kérdés nincs. Utólag magyarázgatták, hogy lehetséges, hogy nem volt igaz, mert volt olyan, hogy valakit kimentettek, és a többi, és a többi.

Ezt aztán végképp nem tudom kommentálni. És nem azért mert én elhiszem, vagy nem, hanem azért mert semmi erre vonatkozó adatot nem kaptam, de miután itt-ott még utána érdeklődtem, bólogattak az emberek, hogy igen, ezt ők is hallották. Ha meg lenne az a felvétel, akkor nyilvánvaló lenne, hogy igaz vagy sem. Ha elfogadjuk a korábbi bejegyzést, akkor ő nem igen kerülhetett táborba, ha a németek besúgója volt. Ugyanakkor az az idős úr Kertész Imrére emlékezett, és ő gondolom az igazi Kertész Imrét ismerte. Azaz vagy elkerült oda, a besúgása ellenére, és ott meghalt, vagy nem is került egyáltalán oda, és ott egy másik Kertész Imre halt meg. Megjegyzem, lehetséges, hogy több Kertész Imre nevezetű hasonló korú zsidó volt egy táborban. Akárhogy is van, itt érzek enyhe ellentmondást, de az a véleményem, hogy nincs véleményem.

Jut eszembe, egy másik ismerősöm jelezte, hogy Kertész Imre azt nyilatkozta, hogy minden osztálytársa egészen biztosan meghalt, mert ő hirdette újságban,, hogy jelentkezzenek és senki nem jelentkezett. Lehetséges, hogy egy jól kivitelezett hoaxról (átverés, csak lássátok meg, milyen szavakat tudok) van szó, de ez esetben ne is nézzük, a bizonyítatlan állításokat. A bizonyítottak (lásd a korábbi cikket róla) elégségesek ahhoz, hogy érdemtelenné tegyék őt a Nobel-díjra, amit magyarként vett át.