Forrásmegjelölés. Egy szó, amelynek az értelmét sokak szerint nem ismerem. Ezen állításra ismételten azt tudom válaszolni, hogy mivel ez egy blog, ezért nem írok tudományos alapossággal megfogalmazott és ellenőrzött cikkeket. Azonban ódzkodok attól, hogy teljesen légből kapott és megalapozatlan állításra építsek fel bármilyen ismeretterjesztő cikket. Összességében azon állításokat, amelyeket tényként tüntetek fel, leellenőrzöm, azonban az ezekre épülő következtetések már – értelemszerűen – nem tények. Igaz, hogy felhasználok oda is külső ismereteket, amennyiben egybe vágnak az általam állítottakkal, de ezeket nem ellenőrzöm le akkor. Azt akarom az egészből kihozni, hogy nem kell nekem hinni, de nem azért mert nincs megalapozva az amit mondok, hanem mert nem vagytok bólogató birkák.

Ezeknek fényében, most mondok (igazából mesélek) nektek pár pletykát a magyar – történelemből. Ezeknek semmi hiteles forrás sem szolgál alapul, de azért végiggondolni nem árt.

Elsőként nézzünk szét a honfoglalás és a kalandozások korában. Azt páran hazatérésnek hívják. Javaslom a kettős honfoglalás elméletének elolvasását. Apropó, ha már ez egy ilyen csapongó cikk, el nem hinnétek, hogy mennyi kutatómunkába kerül az, hogy egy témára a blogban azt írjam, hogy hülyeség. A kettős honfoglalás nem hülyeség, de annyira alapozatlan, hogy én pletykaként tekintek rá. Mert a magyarok előtt kik voltak itt? Kelták, szkíták, hunok, avarok, bolgárok. Ezek közül, ami minket jelen esetben érdekel, az a szkíta – magyar rokonág. Szkíta magyarok, szittya magyarok, és a többi, olvassatok utána, ha érdekel. Nem bizonyított, nem megalapozott. Fenntarthatjuk azt, hogy a szkíták mindenféle vándornépek elől visszahúzódtak a Kaukázus lábához, ott keveredtek a türk népekkel, majd az 5-600 -as években elindultak északnak, miután egyesültek az úgynevezett 'mén' népekkel. Ezek után tartósan a kazárok mellett éltek, de nem velük együtt. Majd jöttek. De lényeg a lényeg, szkítákként már éltek a Kárpát-Medencében. Nem fogom ezt most boncolgatni, külön bejegyzést ér meg, és idővel meg is írom. De ez így, ebben a formában pletyka, vagy - jóindulattal beszélve – közvetett bizonyítékok támasztják alá. Nagyon közvetettek.

Ehhez kapcsolódnak a kalandozások is. Ezek tulajdonképpen a szkíta kincsek visszaszerzésére irányultak, amelyek ugye történelmileg a mieink voltak. Khm... erről ennyit.

Szent Gellért püspök vértanúsága. Juj, na most nem leszek korrekt sem politikailag, sem történelmileg, sem sehogy. Úgy mondják, hogy a püspök kicsit túlzásba vitte a nemi tartózkodást, a nőket nagyon-nagyon semmibe vette, és a nemi életet szintén. Férfi és nő között. Hoppá! Igen, Gellért püspököt homokosnak mondják egyesek. Az emberek megelégelték ezt a túlzó, minden emberre kiterjedő cölibátust, és kicsit begurították a Dunába.

Kapcsoljuk a következő 'pletykát'. Hallottatok már a pogánylázadásokról. Ezek az ország különböző pontjain lángoltak fel az XI.-XII. században. Keleten, ahova a centrális hatalom később hozta el az új vallást, tovább élt a pogány hit a lázadások is erősebbek voltak. Pedig István királyunk tűzzel-vassal irtotta a régi hitet, a régi szokásokat. Ezt, mint jó történész, köszönöm is neki, hihetetlen kulturális örökséget semmisített meg. Az emberek között nem volt népszerű, hogy finoman mondjam. Valahogy annyira nem, mint manapság Kun Béla, meg Szamuely Tibor. Jó, hogy hosszú távon megérte, mert alapvetően egy erős nyugati szövetséghez tartoztunk, és inkább éljen új társadalmi és vallási nézeteket felvéve a nép, semmint hogy elsöpörjék. Még ha nem is akarja.

Tatárjárás. Nem volt. Hoppá! Na ide nézzünk, megalapozatlan állítást, igaz? Egész környékek néptelenedtek el, ezen kívül Rogerius szépen leírta a sirálmaiban, hogy hogyan hurcolták őt meg a POGÁNYOK. Egyszerűen írom. Az egyház tagjai a tatárjárás idejében és ávósok az 1956 -os forradalom idején. Egy és ugyanaz. Hát az történt, hogy írták a vágott szeműek, hogy engedj 'sza át minket, mert mennénk fosztogatni. Szépemlékű királyunk azt mondta, hogy nem, mert én lefeküdtem a nyugatnak. Válasz: Jó, azért mi megyünk és jöttek. És az emberek látták, hogy ezek úgy néznek ki, ahogy a mi őseinket leírták a regösök. Igaz, kicsit vágottabb a szemük, de amúgy teljesen korrekt. Hm... Vége a papok hatalmának, vége az érthetetlen adóknak, ha velük megyünk. Hát, menjünk, vissza az őshazába. Hogy a papok rabszíjon vannak, hát istenem. Ők megérdemelték. Mi lépünk el. És mentek...

Na, ennyit mára, van még bőven a történelmünkből, szintúgy, mint a világtörténelemből. Még egyszer mondom: Én nem értek velük egyet, legalábbis, amíg utána nem olvasok, nem foglalok véleményt. Majd, ha kéritek, utána nézek. A szkíta-magyarnak mindenképpen, mivel az éppen csak, hogy pletyka.

Szerző: Gidro  2010.04.26. 20:36 komment

Címkék: pletyka történelem

süti beállítások módosítása