Te énekled a dalt,
én érzem sorsom.
Neked ezek szavak,
nekem hitvallásom.

Nem fáj, hogy nem érzed át,
Hiszen honnan is tudhatnád:
Létezik dal, amiben van
fenyveseknek illata,

Síró sziklák temploma,
Üvöltő farkas hava,
Álmos völgyek virága,
Maroknyi nép fojtó sorsa.

Túl pátoszos, elhasznált?
Nézd meg a csíki templom tornyát
Állj alá, és mondd ki hát:
Üres szavak, semmi más!

Látod testvér, van mit nem értesz,
És van, hogy én nem látom.
Te a képből a könnyet,
Én a mezőtől a virágot.