Zarándok

Honnan kezdesz megtisztulni?
Honnan tör elő a lelked?
Távolból indulsz neki,
Benned a fájdalom a kényszer.

Ez a világ áldozata,
hogy lihegve kapaszkodsz.
Lesiklik rólad az ima,
És marad kopott fáradtságod

Mit magadra vettél erős hittel
tudva: itt az éjfekete bika!
Tőröd szívébe döfted.
Hulló cseppek jelzik utad.

Hurcolod komor fájdalmad,
hogy le vesd az oltár elé,
És dühödve lépj hátra;
Ez a hitem, ez vagyok én!

Hallgasd, más áldozatot mondok...
Engedj szabadon egy galambot.