Nehéz témát kísérelek meg körbejárni szokatlan szemszögből, úgyhogy előre (és először) kérek elnézést, ha néhol láthatóan görcsös a megfogalmazás, illetve ha lesznek fogalmazási hibák. Természetesen átnézem, de ennél a témánál nem a szövegre fogok koncentrálni, hanem annak lényegi mondanivalójára. Teszem ezt azért is, mert a mondanivalót nem lehet leírni, legalábbis én képtelen vagyok. Most tulajdonképpen a bevezetőtírom, mert kicsit elszoktam az ilyen témák írásba szedésétől, rá kell hangolódjak valamivel. És mi lehet annál jobb gyakorlat a gondolataink közlésére, mint gondolataink közlése.
A megközelítést illetően megint materialista, pórias, profán dolgot választok kiindulópontnak. Bizonyára sokan hallottatok a placebo hatásról, az egézségügyben. Arról beszélek (azok kedvéért, akik nem hallottak még róla), amikor a pácienst nem gyógyítják tulajdonképpen, csak elhitetik vele. Sok kísérletet elvégeztek, és ezek során egyértelmüvé vált, hogy nem csak az egyszerű betegségekből gyógyulnak ki az emberek, hanem az igazán komoly problémákat is hasonló arányban küzdik le, mint a rendes, gyógyszeres kezelésen átesettek. Sőt, műtéteket is szimuláltak, kisebb beavatkozást a lábon, és az altatásból felébredve ugyanúgy gyógyultak meg azok, akiknek csupán vágást ejtettek a lábán, mint azok, akiken elvégezték a beavatkozást. Több példát fölösleges hozni, ha érdekel nézzetek még utána, és győződjetek meg, hogy egy igazolt hatásról írok most, amit másképp mondva azt kapjuk, hogy az ember saját magát gyógyította meg. És hogyan? Úgy, hogy elhitte, hogy meggyógyul, már minden rendben. Nem csak egy bizonyos népcsoportnál áll fenn ez a hatás, hanem mindenkinél, minden embernél. Bennünk van a képesség, hogy (kis túlzással) bármiből kigyógyuljunk. És mindezt azzal érjük el, hogy elhisszük, hogy sikerül, vagy hogy már jobban vagyunk.
Képzeljük el, ha tudatosan be tudnánk folyásolni ezt a 'hitet'. Egyes állatok a végtagjaikat tudják visszanöveszteni, és bizonyítottan, mi is képesek vagyunk megváltoztatni a sejtjeink 'működését'. Hihetetlen hatása lenne, ha minden ember öngyógyító volna.
Azonban nem az öngyógyulás a végső cél, amit elérhetnénk. A testünkben sok mindent meg tudunk változtatni, de ugyan miért tekintjuk a testet a teljes egésznek, ami bennünk van? És egyáltalán, honnan is ered ez a hatalmas, és még kiaknázatlan energia? Pusztán szellemi? Köztudott igazság, hogy az agyunk legnagyobb részét nem is használjuk, na de biztos, hogy ez így van? Hiszen az evolúció mindent célszerűen alkotott, semmi sem lett nagyobb, csak ha a szükség kényszerítette rá. Minden állat, annyira nagy, erős vagy gyors, amenyire annak kell lennie, minden növény annyira nő meg, hogy elegendő fényt kapjon. Körülnézünk, és egy elképesztően bonyolult és ésszerű rendszert látunk magunk körül. Olyan példák, mint a miénk az evolúciós csökevények közé tartoznak. Ilyen bennünk még a vakbél. Korábban használtuk, azért fejlődött ki, de mára már fölöslegessé vált. Bármiről is legyen szó, ha most fölösleges is, de régebb okkal lett olyan amilyen. És ami fölösleges, nemésszerű, az eltűnik, átalakul. És itt van a mi agyunk, a maga látszólag szükségtelen méreteivel. Két eset lehetséges. Vagy használtunk régebb, és most nem, vagy használjuk ma is, csak nem mérhető dolgokra. Talán vannak bennünk olyan lehetőségek, amikre álmunkban sem gondolunk, pedig csupán hinnünk kellene benne, őszintén, és meg tudnánk valósítani.
Ez a potenciál szerintem minden emberben megtalálható, azonban nagyon kevesek érnek el addig, hogy egyáltalán felfedezzék a saját magukban rejlő lehetőségeket. Az én teóriám ezzel kapcsolatban az, hogy akikben megvan a megfelelő képesség, és ismerik a helyes utat, azok olyan dolgokra lehetnek képesek, amik felette állnak a tudománynak.
Nagyjából tíz sorral ezelőtt döntöttem el, hogy két (vagy inkább három) részben írom le, amit erről gondolok, de mondhatom úgyis, hogy hiszek. Nos ez volt az első, amikor is a hit 'leghétköznapibb' megnyílvánulásától eljutottunk azon kevesekig, akik tudnak erről, van bennük lehetőség, és megtanulnak azon az úton járni, ami elvezeti őket az igazi természetükig. A következő részben róluk mesélek, róluk, és a hitükről, ami tulajdonképpen az univezális hitre alapul, csak más-más kultúrális köntösbe bújtatva.
