A hintó félhomályában C’hit tűnődve nézte az előtte levő iratokat. Nela elnyúlva aludt a szemben levő ülésen. A tegnap éjjel után szinte öntudatlanul feküdt. C’hit nem is csodálta, õ maga is kába volt, pedig csak a szemfogaira kente egészen vékonyan az átlátszó zselés állagú szert, és nem jutott a vérébe mint Nelának. Ennek ellenére benne is szokatlanul erős nemi vágyat ébresztett, és az utóhatása is, a mély alvásra való hajlam, megmutatkozott rajta. Időnként megrázta a fejét, hogy magához térjen, és újult figyelemmel folytatta a tekercs tanulmányozását Azokban nem kevesebb állt, mint hogy C’hit kilép az Asszamita klánból és saját fészket alapít. Beszélt erről a szülőjével, aki a klán nagymestere. Egyetlen kikötése az volt, hogy C’hit és a fészke mindig szövetségeseként tekintse őket, bármi is legyen a helyzet. Ez eddig rendben is van, viszont õ magával akarja vinni Nelát, aki az asszamitákat illeti. C’hit így vég nélkül olvasta az előtte levő pappírost, hátha kap valamilyen kitételt a jóváhagyásban, amire hivatkozhat. Végül egy diadalmas horkantással nyugtázta, hogy megtalálta amit keresett.
Prágába érve a ghoul egyenesen az Asszamita klán főhadiszállásához hajtott. Odaérve C’hit kiszállt, majd mélyen beszívta a késő esti város levegőjét. Megfordult, és a házigazda magabiztos udvariasságával nyújtotta a kezét. Az addig magához tért Nela, egy törődött mozdulattal elfogadta, és kiszállt a hintóból. Az ócska kapun belépve egy elhanyagolt udvarra kerültek. Nelához fordulva, C’hit intett, hogy itt várjon, majd átvágva az udvaron eltűnt az egyik rozsdás vasajtó mögött, ami messze hangzó nyikorgással adta tudtul, hogy bebocsájtott valakit. Nela kint várt, viszonylag nyugodtan. Talán akkor feszültebb lenne, ha tudná, hogy miközben õ ott áll, bent a sorsáról döntenek..
C’hit egy rövid, sötét folyosón végighaladva egy rosszul megvilágított terembe ért. A teremben pár fáklya, egy szék, és egy, a széken ülő hanyag alak volt. Ez utóbbi szórakozottan késeket dobigát a fa gerendába.
- Szahan - köszönt oda C’hit.
- C’hit - bólintott amaz, és a késdobálást abbahagyva felállt, és intett C’hitnek, hogy kövesse. - Gondolom minden a tervek szerint haladt.
- A küldetés sikeres volt - felelte kitérően C’hit.
Szahan bólintott, majd egy impozáns fémajtó elé érve megállt
- Tudod, nem árt felkészülni a bosszúra. Azért költözött át ide. Azzal szabályos időközönként négy erőset koppantott az ajtóra. Kisvártatva rekeszek fordultak, majd az ajtó kinyílt.
Egy hatalmas, jól kivilágított terem volt az ajtó mögött, benne számos gyertya szolgáltatta a fényt, a durva földre vastag, vörös színű szőnyeg volt terítve, az egyenletlen falakat függönyök tucatjai takarták, és a mennyezetről hatalmas csillárok lógtak le. Egy pillantást vetve a terem szokatlan pompájára, C'hit továbbhaladt, átvágva a színes forgatagon. A többiek utat engedtek neki, így egyenesen a hosszú asztal közepén ülő alakhoz sietett, és egy könnyed meghajlással üdvözölte.
- Atyám, a munkát bevégeztük
- Részletesebben - jött a rekedtes utasítás a megszólított torkából - kétségem sem volt arról, hogy bízhatok benned, C’hit - fogta lágyabbra a hangját - de tudni vágyom az akció részleteit.
Közben lelkes hallgatóság gyűlt köréjük, akik boldog suttogással adták tovább a többieknek az örömteli híreket. C’hit körülpillantva, halványan elmosolyodott, és fennhangon, hogy mindenki hallja belefogott.
- A klánnak egyetlen áldozata sincs! Sajnálatos viszont, hogy a Ghoulok, akik a testőrség figyelmét vonták el, egy kivételével mind elestek a harcban. Addigra viszont már Pierre, és a tanácsosai halottak voltak. A testőrséggel a harc nem lett volna se hasznos, se áldozatmentes, így rögtön az elsődleges cél elérése után elhagytuk Párizst. Nem üldöztek minket. A klánban már egy ideje súlyos belviszályok voltak, és az új vezető, Nicholas nem látta szükségét az indokolatlan harcnak.
Szavai nyomán hangos éljen kiáltás zendült a teremben. Az, hogy a klánháború elmarad, hatalmas megkönnyebbülés volt, mindenkinek. Az általános zajban C’hit közel hajolt a klánfőnökhöz.
- Atyám, beszélni kívánok veled. - Szülője elgondolkozva bólintott, majd elvonult az egyik oldalajtó felé, oldalán C’hittel.
Amint beértek C’hit kertelés nélkül belekezdett, és elmondta, hogy az új fészkéhez szeretne magával vinni a Ventrue klánbeli Nelát. Hosszú csend volt a válasz. C’hit sóhajtott, tudta, hogy nem lesz könnyű dolga. De nem fog meghátrálni, azt eldöntötte.
