Egy jó tanácsot követve inkább kiírtam magamból pár dolgot, semmint elküldjek egy levelet. Köszönöm a segítséget, és íme, húsz perc alatt megnyugodtam. Érdemes kipróbálni:).
 
Karnyújtásnyi végtelen
 
Óceán, minek sötétje titok marad
Tiszta szikrák martaléka
Hold fényében közeledik
Fodraiban csillag árnyéka villódzik.
 
Nem is lehet evilági ilyen tiszta
Fénye színét máshol kapja
Túl a testen és az eszmén
A varázs könnyű léggel sóhajtva elvész.
 
A felhők, a szélzengés, a viharos ég
A pajzs, a kard, az íj s kés
Zúghat, süvíthet, lecsaphat
De lélek-óceánt nem bánthat, nem bánthat.
 
Nézni kell, imádni, ámulni a csodán:
Létezik még tiszta forrás-
De ha kóstolni akarja
Bűneit a láng töviscsapdába zárja.
 
Nincs is annál fájdalmasabb, kínhalál
Mint vizet nézve szomjúság
Ölében elemésztődni
Közelétől még előtte megőrülni.
 
 
Léted az én szenvedésem…
 
Léted az én szenvedésem
Élj hát sokat, én engedem
Szívj ki mindent belőlem
Ha már neked érdemlem.
 
 
Itt vagyok
 
Mondd, mi a titkod?
Fogadást szegtem.
Nem voltam ott,
Mikor letettem
 
Mindent magamról
A kertben voltam,
Ettem almából
S bűnöm elmaradt.
 
Eléd járulok hát újra
Negyven évet átaludtam
Tejjel, mézzel follyál belém
S felejtem az alma ízét
 
Csak mondd, mit tettél?
Hozzám hogy jöttél?
Ide születtél
hogy engem öljél.
Szerző: Gidro  2010.09.09. 00:14 komment

Címkék: vers

süti beállítások módosítása