„A magyar nyelv eredete nagyon messzire megy vissza. Rendkívül különleges módon fejlődött és struktúrája visszanyúlik arra az időre, amikor még a jelenleg Európában beszélt nyelvek nem léteztek. Ez a nyelv a legrégibb, a legdicsőségesebb monumentje egy nemzeti egyeduralomnak és szellemi függetlenségnek."

(Sir John Bowring 1792 – 1872)

Alighanem ez a legismertebb idézet a magyar nyelvről. Az utolsó mondatot most ne nézzük, bizonyára sokan fellengzősnek, nagyzolónak gondolják. De tagadhatatlan pár dolog. Egy átlagos magyar a 'halotti beszéd és könyörgést' megérti. Ugye ez a legrégebbi latin írásos nyelvemlékünk. Az angolok Shakespeare-t eredetiben szótárral olvassák. Holott a nagy angol költő és drámaíró a reneszánszban alkotott, míg a halotti beszéd és könyörgés a XII. század végén foglalódott írásba. De ez, csak egy példa a sok közül. Nyugodtan végigtekinthetünk az angolszász írás fejlődésén, vagy akár Közép- és Nyugat Európa nyelvein. A nagy Karoling birodalom széthullása után alakult ki, pontosabban kezdett kialakulni a frank és a német nyelv, tehát bő ezer éve. És mennyit változott! Ezzel ellentétben a magyar ezer év alatt is alig valamit (az előzőekhez viszonyítva). Erre lehet azt mondani, hogy a magyar távol állt (térben) a nagy nyugati kultúráktól. De gondoljuk el. Az elmúlt ezer év alatt folyamatosan hatalmas nyomást gyakorolt ránk a német kultúra. Egy gyenge, kezdetleges nyelv az új szavait a legerősebb, legfejlettebb szomszédjától veszi át. Ha igaz lenne az, hogy a magyar nyelv nagyon hiányos volt, akkor nagyon gyorsan elnémetesedett, esetleg elszlávosodott volna. Hogy ez mégsem történt meg arra enged következtetni, hogy a honfoglaló magyaroknak, köszönik szépen, igencsak megfelelt a saját nyelvük, és pontosan tudták, hogy a szántót ekével művelik, ami előtt járomba, igába fogott ökrök, lovak vannak. De azt nem tudták, hogy mi is az az épület, ami nagy, és fából, esetlegesen kőből van. A szomszédaik úgy nevezik: ház (a magyar kiejtés szerint vette át a szavakat, nem írásmód szerint, ezért is hangzik hasonlóan a német haus -hoz). Hát elnevezte ő is háznak.

Minden esetre nyitott volt az új szavakra, nem a saját nyelvéből húzott rá valami többé-kevésbé találó elnevezést. Ezt a nyitottságot tovább erősítette Géza fejedelem, és főként Szent István nyugat-barát politikája. Szent István a nyugat mellett állt ki, mivel látta, ha nem lesz az ország keresztény, nem maradhat fenn Európa szívében. Ezzel a meglátással nem is lett volna baj, csakhogy egy igen erős kultúrát kellett letörjön. Ez nem is sikerült neki, valószínűleg ő is végigjárta Nagy Károly útját a szászokkal. Azaz minél erősebben, kegyetlenebbül próbálta eltüntetni a régi kor nyomait, annál keményebb ellenállásba ütközött. Nem maradt sok írat erről az 'átnevelésről', mindazon által létezik egy olyan feltételezés, hogy a magyar vallás nem állt olyan távol a kereszténytől. Képzeljük bele magunkat István helyébe. Német segítséggel győzte le a magyar felkelőket, az ország népe bizonyára nem volt oda érte. És bár a német seregeket kiküldte az országból, és formailag is minden jelét adta, hogy független országot kíván létrehozni, még mindig ingatag talajon állt. Igaz, hogy erős kézzel tartotta kezében a trónt, a túlzott szigor könnyen a visszájára fordulhatott volna. Ennek ellenére mégis rövid idő alatt domináns vallás lett a kereszténység. Nos, egyes elképzelések szerint a kereszténységet egyszerűen ráhúzta a régi vallásra. Ebbe most nem megyek bele, de hamarosan írok egy kis összefoglalót a vallásváltásról. Összegezve: a magyar kultúra, és elsősorban a nyelv nem azért maradt fenn, mert el volt szigetelve, hanem azért mert alapjában véve egy teljes egész volt, aminek egyszerűen nem volt szüksége az új nyugati szavakra, hiszen rendelkezett már azok jelentős részével. És hogy mennyi idő alatt képes teljesen kiforrani, letisztázódni egy nyelv? Hát az angolszász nyelveknél még gondok vannak. Tárgyias nyelv, szokták mondani. Igen, ahogy a fiatal nyelvek egésze. Az ősi nyelvek mind roppant finoman ki tudják fejezni az érzelmeket, és a vallási, nem evilági közléseket. Az angol akadozik. Nem érezzük, hiszen nem állunk olyan szinten, hogy két nyelvre is anyanyelvként tekintsünk, de jeles nyelvészek állapították meg, hogy az angolszász nyelvek 'materialista nyelvek'. Mindennek ellenére ki kell jelenteni, hogy alig tudunk valamit a magyar nyelv régiségéről. Nem tudjuk, hogy ezerötszáz, vagy ötezer éves nyelvet beszélünk, csupán sejthetjük, hogy van ebben a nyelvben valami ősi rendszer. Ezzel a rendszerrel (szakralitás) szintén hamarosan bővebben fogok foglalkozni.