El sem hinnétek, hogy mennyire új megközelítésben jelenik meg ez a cím a bejegyzés kapcsán!... Mert ha nem is most, de valamikor, alig pár millió éve, talán tényleg beleugrott szegény se nem majom, se nem ember a vízbe. Itt közlöm azt a szomorú tényt, hogy megint afféle áltudományos, félművelt cikket szándékozok írni. Most, hogy mindenki kedvét elvettem, és felhagytatok az olvasással, neki is fogok, hogy leírjam, a saját okulásomra. De talán bíztatva lesznek páran, ha leírom azt is, hogy többek között arra is kapnak egy alternatív magyarázatot, hogy miért van a nőknek nagy mellük. Vágjunk bele!
Egy furcsa, megdöbbentő elméletről szeretnék írni a következőkben.
Az ember, hosszas evolúciója során, néhány olyan átalakuláson ment keresztül, amit nem magyaráz a hagyományos elmélet. Ugye ez abban áll, hogy le a fáról és át a sík vidékre, mivelhogy Afrikában a sűrű erdők helyét fokozatosan átvették a szavannák. És az előember alkalmazkodott az új környezetéhez, nem visszaszorult a már nem olyan hatalmas erdőségekbe, hanem szépen áttért az új életmódra. Na de: azt valaki meg tudja magyarázni, hogy miért vagyunk csupaszok, miért lett ilyen kis pisze orrunk, miért születik a csecsemők hét százaléka úszóhártyával? Miért izzadunk, miért van zsírrétegünk, és miért olyan szépek a nők? Nincs kakukktojás a fenti kérdések között, de minderre létezik egy magyarázat.
Sir Alister Hardy kidolgozott egy elméletet, ami annyira abszurd, és megdöbbentő, hogy ő maga is felhagyott vele, miután írt néhány értekezést. De mivel a fenti kérdésekre nem ad a hagyományos evolúciós elmélet kielégítő választ, ezért nem sikkadt el az övé sem. Nevezetesen a vízimajom-elmélet.
Általánosan elfogadott, hogy a mai ember kialakulása Kelet-Afrikában ment végbe. A Nagy Hasadékvölgy elzárta mind földrajzilag, mind klimatikailag. És azon a részen az erdők fokozatosan eltüntek, amolyan cserjések alakultak ki helyettük. És az itteni előemberek lemásztak a fáról, és megtanultak a földön is élni. Úgy tartják az okosak, hogy nyugaton, ahol megmaradtak az erdők, ott kifejlődtek a mai emberszabásúak, míg keleten... nos tulajdonképpen megszületett az ember. Nem a mai ember, természetesen, de az a bizonyos állat rálépett arra az útra ami nagyjából 700 ezer évvel ezelőtt a tűz használatához vezetett. Ez az általános elmélet, ha szabad így fogalmaznom, eddig nem is lenne gond. És most jön a kérdésekre a válasz. Azaz az a válasz, amit ez az elmélet kínál. Az elmélet, ami azt mondja ki, hogy az emberek ősei, gy nagyjából 4,8-4 millió éve egy ideig részben a vízben éltek, tudományosabban mondva vízi életmódot folytattak.
Figyeljük csak meg a vízilovakat. Ők is úgyszólván csupaszok. Mégpedig azért mert a vízben élnek. A szárazföldi állatoknak védekezniük kell a külső tényezők ellen (nap, különböző mechanikai hatások – magyarul karmolás, harapás és a többi). Ezért vagy bundát növesztenek, vagy vastag bőrt. Utóbbi a nagy testű emlősökre jellemző. A víz véd a naptól, és tompítja a különböző hatásokat. Ugye a halak egyike sem védekezik vastag bőrrel a támadások ellen, és a szőr teljesen abszurd volna, hiszen megszívja magát, nehezíti az úszást, miegymás. De a vízilovak, akik részben vízi életmódot folytatnak nem szőrösek, és nem is vastag a bőrük. Akárcsak az embereké. Egy érv a vízimajmok mellett. De akkor mi van a hóddal, vidrával? Az elmélet erre is ad egy lehetséges választ. Ők, ugyebár kis testű állatok, nem engedhetik meg maguknak, hogy hőt veszítsenek, ezért a zsírpárnák mellett a szőrbundát is megőrizték. Az ember, ami a méretét illeti közepes, így részlegesen elveszítette a testét védő szőrt. De van ennél egy egyszerűbb válasz is. Afrikában alapvetően nincs sűrűn és huzamosabb ideig hideg. Ezért a hőveszteség nem olyan fontos tényező, mint a mai mérsékelt égövben élő állatoknál.
Következő kérdés a pisze orr. A lefelé forduló orrlyukak tagadhatatlanul előnyt jelentenek a vízi életmódnál. De akkor mi van a delfinekkel, és egyéb vízi emlősökkel? Ők el tudják zárni. Mint ahogy feltehetőleg azok a hajdani vízi majmok is el tudták. Az ember orra még mindig elég mozgékony, nem kizárható, hogy akkor képes volt elzárni az orrnyílásait. És még egy érv, amit itt nem írok le, csak jelzek. Keressetek rá az Agaiumbuk törzsre. Ma már sajnos nem élnek, de bizonyított feljegyzések vannak róluk, amik igen tanulságosak.
A következő ,a csecsemők úszóhártyája, önmagáért beszél. De hogy még adjunk hozzá valamit, megemlíthetjük a merülési reflexet is. Egy három hónapnál kisebb gyereket a vízbe teszel, és elmerül, akkor nem vesz levegőt. Ez velünk született 'képesség', egyetlen más szárazföldi emlősnél sem működik. És ha már a vízben létnél tartunk, tudtátok, hogy az ember szívverése lelassul a vízben? Szervezetünk takarékoskodik az oxigénnel.
Izzadtság, izzadás. Más emlősök nem nagyon izzadnak a bőrükön át, Afrikában legalábbis egyetlen őshonos emlősnél sem figyelték meg ezt. Na de, szólnak a kétkedők, akkor mi is van a lovakkal? És itt széttárt karok a válasz, mert nem tudjuk, hogy a lovak miért is izzadnak. Azaz tudjuk, hogyne tudnánk, de ez elég ritka a szárazföldi emlősöknél, és nincs arról tudomásunk, hogy a lovak régebb vízi-lovak lettek volna. Csodás képzavarba kerültem, hagyom is ezt. De még izzadok egy kicsit a témával. A könnyünk, és az izzadtságunk sót tartalmaz. Ez ez bizony teljesen egyedi dolog. Azt tudjuk, hogy a vízben élők a bőrükön át a felesleges sót is kiválasztják a szervezetükből. Ezt a sót a vízben úszkálva szedték magukba. És a ló nem izzad sót, ez már az ember, és a vízi emlősök sajátja.
És végül, elérkeztünk a legérdekesebb kérdéshez. Pontosabban az utolsó két kérdés összefügg. Az újszülött zsírréteggel születik, pontosabban zsírpárnákkal. Igen, ez is a vízi emlősök sajátja, okát nem is kell magyarázzam. És a nők... Nekik formás a fenekük, és nagy a mellük. Ami alapjában véve zsír. Kezdve fentről, a mellük azért akkora, mert biztosítani kell az újszülött táplálását, ez létfontosságú egy faj fennmaradásának szempontjából. És az ottani mirigyeket védni kell, hiszen ha nincs tej, az újszülött éhen hal. Hogy ez a védelem ilyen látványos, azt ezúton is köszönöm az anyatermészetnek. Na meg a csípő sem utolsó... Az újszülöttet a méhen belül is védeni kell az átfázástól, ugyanúgy ahogy a petefészket és a petevezetéket. Ezért a nőknél ott is tartós zsírpárnák képződtek. Innen ered az őskori nőideál is (lásd Willendorfi Vénusz).
Következtetésként el lehet mondani, hogy ez az elmélet nem váltja ki a hagyományos szavannai evolúció elméletét, de jól kiegészíti. És ha a kettőt egymás mellét rakjuk, akkor még igazi ellentmondásokba sem ütközünk, hiszen a vízbe a majom jó 4 millió éve ugrott, és a mai szavanna nagyjából 3 millió éve alakult ki. Az alatt az egy millió év alatt nyugisan ellehettünk a vízparton. Szerintem igencsak érdekes elmélet, főként ha megnézzük, hogy az ember sosem idegenkedett a víztől. És legközelebb ha vízparton nyaralunk, a vízbe lépve elmondhatjuk, hogy végre, az őshazában vagyunk.
ui.. Van még más is ami alátámasztja ezt az elméletet, de aki ennyitől nem gondolkozott el rajta, az más semmitől sem fog.
