Rég nem volt... hát most lett.
Meglellek. Mint a sebes szél,
Száll a kérés, szállok feléd.
Nekem csillag s földi tűz,
Benne lelkem elmerül.
Fel sem tűnik: ez csak álom,
Hogy tested-lelked kívánom.
Ölelném halálomig,
Ködöt lehel szájam ki
Az éterbe, hol emléked
Foszlányai várnak s néznek.
Nem voltál, mégis itt vagy,
Levegővel beszívlak.
Együtt vagyunk már rejtőzve,
Ide senki nem nézhet be.
Nem is tudsz talán arról,
Rab fog itt fogva tartót.
