Blogolok. Megint. Na de, írjak kicsit hosszabb mondatokat, igaz? De van pár megfigyelésem, tapasztalatom, ami talán érdemes arra, hogy elolvassátok, és egyesek ismételten felháborodjanak. Nyugalom, nem ezen a bejegyzésen fogtok felszisszenni. Ez csak egy történet. Vágjunk bele!

Szerda este elmentem egyet bulizni. Jó zenék voltak, nagy volt a tömeg, de éjjel egykor rájöttem valamire, ami kicsit beárnyékolta a kedvem, nem ez a fontos most. A lényeges dolgok éjjel háromkor kezdődtek, mikor is már elrendeztem magamban azt a bizonyos felkavaró észrevételt, és egy jó barátomnak köszönhetően az ún. vip részlegen buliztam. Azaz nem a tömeggel, hanem a színpadon, ahol a dj pult is volt. Nem szokásom kikeveredni a nagy tömegből, de most úgy éreztem, hogy rám fér egy kicsit játszani a főnököt. Természetesen a szervezők közül senkit az égvilágon nem ismertem, ezen egy gyors fél óra alatt változtattam, csakhogy mégse legyek tolakodó, igaz? Tehát ezen előzményekkel éjjel háromkor egy-két srác és pár lány a színpadon táncolt. Tánc közben egy fekete hajú gyönyörű lány elkapta a tekintetemet. Nem volt szándékomban ugyan 'csajozni', a nagy zaj nem az én terepem, de ez alkalommal kivételt tettem. Talán a korábbi megrendülésemet akartam végleg leküzdeni, de az is lehet – és én inkább erre hajlok – hogy tetszett a lány. (Igen, egy pillantás után már tetszett, nálam a tetszés nem az az állapot, ami a szerelemhez vezet. Mások úgy mondanák, hogy szépnek találtam, én azt mondom, hogy tetszik). Az első, rövid szemezés után, vártam a bíztató jelet. Segítettem neki annyit, hogy abbahagytam a táncot, és kiegyenesedve ittam egy kis sört. És lőn, lány ismét rám pillantott, ez úttal nem a tekintetemet keresve. Nem akartam, hogy rajta kapjon amint figyelem, ezért csak egy gyors pillantással felmértem, hogy engem néz. Hogy meddig, azt nem tudtam. De egye fene talán arctól lefele csak nem vagyok olyan formátlan, hogy elmenjen a kedve. De itt jött az első gond, és az első számú törvényem. Diszkóban nincs nyomulás. Miért is? Mert ilyenkor menetrendszerűen mi következik? Az, hogy odamegyek. Ha közben egy kölcsönös mosolyra futja, akkor minden kétségem elszáll. Szóval odamegyek, és beszélgetek... Na de, itt, a hangfalaktól egy méterre erre nincs esély. És közben nő a baj, mert valahogy már itt van előttem! Legyen akkor táncbeszéd. És ebben nincs tapasztalatom, se tehetségem. Mert életemben nem tanultam táncolni... De egy életem, egy halálom, lássuk. Rockot játszanak, hát akkor adjuk, amit erre szoktam. Máig sem értem,hogy miért de tetszett neki ahogy... öh, hát táncoltam. Talán az annyira szar, hogy már jó kategóriát elértem, nem tudom, de minden esetre, nem fordult el, fél perc múlva, de még fél óra múlva se. Közben én is belejöttem, és az á. ún. (általam úgynevezett) diszkótánc pár fogását kipróbáltam. Nem húzódott a testi kontaktustól, ezt jó jelnek vettem, nekem szorosan háttal táncolva, kezem a csípőjén... tíz másodperc megvolt, 'ugrálós' számoknál kéz kézbe fonva, 'lassúzásnál' hosszú-hosszú szemkontaktus, és amennyire a zene megengedte, mikor nem kellett a füléhez hajolva ordítanom, akkor pár szót is váltottunk. Hoppá, nevet is! Nem írom le a tánc valamennyi apró mozdulatát, lényeg, hogy elég egyértelmű volt, hogy tetszem neki, ugyanakkor nyilvánvaló volt, hogy kicsit zavarban van, mert – bár tánc közben voltak 'szexi' megmozdulások, mégsem mozdultam rá. Ha most, megkérdezitek, hogy miért, akkor vállat vonok (bár azt hiszem tudom az okát, de az nem publikus). Végül, fél öt fele, menni készültek. A barátnői elmentek, ő hátra szaladt a kabátjáért, táskájáért. Vissza fele egyedül jött, rövid szemezés után, kicsit lemondó mosollyal megsimogatta a karomat,és elköszönt. Na, és itt lett volna az a pillanat, amikor megkérdem a nevét, elkérem a telefonszámát, esetleg megbeszélem, hogy hol találkozunk legközelebb, vagy felajánlom, hogy hazakísérem. Mert a táncon kívüli úgymond indokolatlan karhoz érés, főleg, ha tenyérrel simít végig rajta, egyértelmű jelzés arra, hogy tetszem neki. És én (hülye stb. stb. ) akkor valamiért nem csináltam semmit a fentiek közül. Ezek után azt hiszem, hogy a lánynak világos volt, hogy tetszik nekem, és jól éreztem magam vele, de semmit az ég adta világon nem akarok tőle. Nekem meg világos volt, hogy ez így ebben a formában nem teljesen igaz. Ne tessék rosszra gondolni, csupán annyi, hogy örülnék, ha még egyszer találkoznánk valahol.

Szóval ennyi lenne. Azért volt maradandó élmény, mert eddigi ismerkedéseim közül most jelent meg leghangsúlyosabban a testbeszéd. Gyakorlatilag a kommunikáció kilencven százaléka nem szavakkal folyt. És bár a végén mondhatjuk azt, hogy elkúrtam, hogy annyiban hagytam, szerintem mégsem (az elbaszás része a következő találkozásnál lesz, ha lesz találkozás egyáltalán). Bánni bánom, hogy nem kérdeztem meg a nevét annak, akivel ilyen jól éreztem magam, és ennek kapcsán enyhe dorgálást érdemlek, mivel lehettem volna kicsit kezdeményezőbb, mindenképpen tanulságos volt. Megvolt az egész sablon, amit ilyenkor a testünkkel teszünk. Részéről a szemezés, majd az alakfelmérés. Tánc közben a testi kapcsolat, elég hosszan ahhoz, hogy ne csak a zene ritmusának tudjam be. A sok-sok bíztató mosoly, a nevetés, lassúzásnál a szemezés (bár azt hozzáteszem, végighülyéskedtük a lassú számot. A zene 'megkövetelte'.) Tánc közben az apró tetszésnyilvánítástól, egészen a durva 'nemlátodhogytetszel?' -féle ingerlő mozdulatokig. És végül a simogatás, ami szintén szótlan bók. Részemről ugyancsak szemezés, majd dolgát megkönnyítendő sörivás, kihúzott felsőtesttel, táncolás, táncolás közben a sokat emlegetett érzéki részek kezdeményezése, majd finom adagolása, miután láttam, hogy nem húzódik a dologtól, hosszas szemezés, és hülyéskedés... ez utóbbi azt hiszem, hogy nem általános, de jó, ha meg tudod nevettetni a lányt. Szóval igazi testbeszéd teszt volt.

Tehát, ha eddig valaki nem figyelt volna különösebben a nonverbális részére a kommunikációnak sürgősen változtasson ezen, ne szégyelljen az interneten utána nézni, nem csak párkapcsolatoknál hasznos, ha tudjuk, hogy mit jelent az enyhén oldalra billentett nyak, vagy a kéznek a száj elé tevése, illetőleg olyan mozdulat, ami félbeszakadt ugyan, de mintha annak indult volna. Természetesen senkinek nem mondtam semmi újat, gondolom, eddig is figyeltetek rá, elsősorban a kedves hölgyek, de ha valaki, véletlenül nem figyelt volna TUDATOSAN az apró jelekre, akkor kérem, a saját érdekében kezdjen neki megtanulni, hogy mi mit jelent. Uff, szóltam. Ez lett volna az egész lényege, csak én egy történettel próbáltam illusztrálni a fontosságát, illetőleg a folyamatát. Ismételten jelzem, hogy mivel nagy része tánc közben folyt, amelynek jelrendszerében nincs sok tapasztalatom, biztosan figyelmen kívül hagytam csomó apróságot, amik segítségével jobb eredményt érhettem volna el. De az általános jelzéseket elkapva is meglehetős pontossággal tudtam, hogy merre hány óra:P.