Ez többről szól, mint látszik. Hogy miről, csak én tudom, nem olyan jó, hogy ti is rágyertek. Azért elolvasni még lehet:P.
Eszmélés
Léted tagadtam, ezidáig
Rabszolgád voltam,
Kinek nyelve nem öl, csak csorbít.
Fullánkként hatol és a seb mély,
Vidámságot ad -
Rabság helyett száraz vergődést.
De foglyabb az ki udvarra jár,
S falat kintről lát,
Hiszi, hogy szabadabb a rabnál,
Ki cellájában ül egész nap
Társa az eszme:
Több ő, mint képek sokasága
Több, mint egy leláncolt rabszolga
Ő a szabadság
És nélküle nincsen többé rab
Tagadtam ezt a létet - láncok
Adják kiléted...
De már tudom. Én voltam fogoly
Ki a falat belülről nézte
bent börtönt tudva
most átléptem a kapun. Nincsen
Falhoz parancsolt szomoruság
De az öröm mély.
Város ez, s ha nem is menyország,
Szelete a régen elveszett,
örökké vágyott,
Most újra felfedezett kertnek.
2010.01.05. 22:31
