Mi több annál, beszívnám leheleted
Kábulnék minden fuvallattól
Nem törődnék emberrel, élettel
Ellökném a világot magamtól
Ha megkaplak cserébe téged!...
De lám, nem kívánom ezt.
Nekem kell a zaj, az élet;
Forogjak benne őrülten velem
Ne csituljon semmi, legyen zaj,
Sóvárgón nézzenek amint a világot szülöm-
Üvöltve jöjjön ki számon ige és öröm
És végül, ha már be van pólyálva
Lássam benne mindazt, ami megöl
Mutathassak rá, hogy ím, ez a kés döf
Mondhassam hangosan, itt mindenki ördög
Belőlem jöttetek, mégis kiröhögtök.
Ám legyen, bátran csináljátok
én le nem mondok többé rólatok
De nézzétek, egy közületek
Aki éppen harsogva nevet
Az az egy, akiért mindet teremtettem
Ő se tudja talán, de benne van a lelkem
Megőrzésre hagytam nála, hogy így
Ne lássa meg mikor ránézek a kínt
Mit takarni akarok
Érted ölök, neked behódolok.
Mi több annál, hogy eléd rakom életem?
Hogy elfogadom örömmel a tiédet.
