Korántsem azt mondom, hogy ez az igaz. Mint a címében is szerepel, egy elmélkedés, melynek végén van egy kijelentés. Ennyi. Nem ringatom magam abban a hitben, hogy ez így kell legyen. Inkább vitaindító írás. Szintén régebbi alkotásom.

Az elkövetkezőben egy igen racionális megközelítését adom valami megfoghatatlannak. Kezdem a természettel. A természetnek van egy ábécéje, ha úgy tetszik kódja. A kód a matek. Ezt tételként is fel lehet írni, csak hogy legyen pontos kiindulási alap. Nézzük csak meg.

Tétel(1): A matematika a természet nyelve.

Indoklás, bizonyítás: Minden, ami a természetben játszódik, leírható a matematika segítségével. Úgy kell tehát elképzelni, mint egy ábécét. A világ legbonyolultabb ábécéje, de hát a természet is bonyolult. Még a földnek sem bírjuk minden titkát, a világegyetem meg gyakorlatilag végtelen. De ez az egész végtelen rendszer ugyanazokon az elveken nyugszik. Ha valaki 'jól beszélné' a matekot, akkor a világegyetem bármely pontján otthon lenne.

Tétel(2): A természet szervezett.

Indoklás, bizonyítás: Minták vannak a természetben, teljesen eltérő formákban és helyeken. Csak megnevezek párat: A spirál, az aranymetszet, a pi. Ezeket felfoghatjuk motívumokként is. Kiválóan szemléltethető ezzel az, hogy a természet milyen szorosan összefonódott a matekkal. Ugyanúgy, ahogy a matekban is minden rendszernek megvan a maga sajátos mintája, úgy a természetben is találkozhatunk mintákkal egymástól látszólag teljesen eltérő dimenziókban.

Tétel(3): Nincsenek véletlenek a természetben.

Indoklás, bizonyítás: Először is tisztázni kell a dimenziókat. Élőlények és tárgyak közötti különbség. Ami élő, az öncélúan használja fel a természet örökségét. Mit is jelent ez az öncélú felhasználás? És miért nem nevezem az élőt a természet részének? Nos, ami tudatra ébredt, az már túlmutat a természeten. A tudat egy olyan minta, amit nem tudtunk még leírni a matematika segítségével. Jelen állás szerint az is kétséges, hogy leírható-e.

Na de, térjünk csak vissza a tételre. Ahogy a matematikában sem lehet véletlenekre alapozni, véletlennek kikiáltani bizonyos egybehangzásokat, úgy a természetben is lehetetlen, hiszen nincs benne a kódban a véletlen. És mindezt én abszolút markodimenzióban értem. Az egészet nézve, el lehet fogadni, hogy nincs, és nem is lehet véletlen. Az, hogy a földi élőlények úgymond önjáróak lettek, és hatnak egymásra, nem befolyásolja az környezetet. És még ha egyénenként vannak is bizonyos eltérések, nyilvánvaló, ha egyes fajok egészét nézzük akkor mintát fedezhetünk fel a fejlődésükben. És a fajok egymásra hatása is, ugyanabban a mintába illeszthető bele, mint mondjuk az aranymetszet.

De nem lehet véletlen, hogy a napraforgón, a kagylón és az ujjainkon ugyanaz a minta található (hogy egy apró példát mondjak).

És itt jön a nagy kérdés. Ez az iszonyatosan bonyolult, és összességében kiválóan optimalizált rendszer kialakulhatott önmagától? Az ábécé, ami mindenhol érvényes, a semmiből született? És végül: Ez a világegyetem zárt vagy nyitott rendszer? Amennyiben nyitott, az ábécében kell legyen egy olyan lehetőség, hogy leírjuk a kaput, ami kivezet. Ha egy zárt egész, akkor nehezebb a dolgunk. Akkor egy kézjegyet kell keresnünk, valamit, ami nem talál ide. Mindkét esetben, úgy hiszem, hogy matematikailag bizonyítható valami felsőbb erő létezése. Nem tudjuk mi az, de ez az erő teremtette meg ezt a rendszert.

Na de miért kell kötelezően egy kézjegy? Mondjuk úgy, hogy kellett valami, ami beindította az egészet. És mire alapozva mondom azt, hogy be kellett indítani? A világegyetem tágul. Ha elfogadjuk ezt a tételt, akkor el is fogadtuk a kezdetét. Honnan tágul? A semmiből? A semmiből nem születik valami. Egy adott pontból? Mi vette rá akkor a tágulásra? Mindenképpen, ha a kérdésre választ keresünk, feltételeznünk kell egy erőt, ami az egészet beindította, esetleg mozgatja. Aki eddig elfogadta, annak gratulálok. Megtalálta Istent.