A hold
Ki érti, hogy mit mondasz?
Fekete szavaidban,
Égő, csalfa dalodban
Ajkam ajkad keresi,
De furcsa fény elnyeli
Balladámnak hangjait.
Nézek felhőt, csillagot;
vajon ott a te napod?
Vagy sugarad is lopod?
Most újra, látlak újra -
Kezem fonod hajadba
hívogatsz éj-barlangba.
Én maradok mi vagyok:
Utánad vágyakozó
Fáradt csillaghordozó.
Jön még éjjel s ezüst
Arcod üzenetet küld:
Földi léted nem kell üld.
És akkor én mosolygok,
Legyintek s elfordulok,
szemedbe varázsolok.
