Kelet
Fű, ha sarjad barna földből,
Gyökér fúr a sziklába,
Rügy pattan a harmatól,
És borul virágba
Mi élő lesz egy hajnalon.
Hunyorgón pislog a szem,
De a szív érzi tovább
Az esőcseppeket.
Kelő fény árad a tájon.
Bebábozódik az est.
Nyugszik már a holdvilág
Ébred a kikelet.
