Nem, nem vagyok őrült, és igen, élénk a képzelőerőm. Illetőleg nem tudok róla, hogy őrült lennék, és a mai kor szabványainak megfelelve élénk a képzelőerőm. El tudom képzelni, bele tudom éni magam, és ami a legfontosabb, ideig-óráig el tudok hitetni magammal dolgokat, még ha semmi alapjuk sincs. Akik találkoztak már velem, talán tudják, hogy viszonylag normális vagyok . Azaz megfelelő ingerre megfelelő (avagy adekvát, hogy ne legyen szóismétlés) válaszokat adok, az aktuális társadalmi, erkölcsi normák figyelembe vételével. Ez a hivatalos megfogalmazás, úgy tudom. Nos erről ennyit... Ha valaki egy őrült, egy reménytelen szerelmes stb. szemszögéből tud írni anélkül, hogy meg ne próbálná magát a helyébe képzelni, annak gratulálok. Ez megint 'blogos' bejegyzés, igaz?... Pedig a mai nap másról szól. Az jön most, csak ezt elküldöm nektek.