Régen írtam már érdekes történelmi dolgokról. Eredetileg volt egy tervem, hogy végigmegyek a történelmen, kiragadva pár olyan eseményt, ami legalábbis megmosolyogtató, de ebből semmi nem lesz. Egyelőre... Mindezek ellenére azért lesznek ilyen témájú írások, de nem rendszerezetten.
Mai témánk a foci. Vannak emberek, akik ki vannak akadva, hogy milyen durvák azok a focihuligánok és ultrák, verekednek, és amúgy is. A nacionalizmus, mert ha válogatottak játszanak, akkor mindenfele zászlók lengnek, ami félelemkeltő. Nos, ez mind semmi. Ez az európai drukkolás igen kulturált. Nem csak a következő példához képest, hanem úgy általában is. Nem én vagyok az a hivatott személy, aki elmondja, hogy mi a különbség az ultrák, meg a huligánok között, ezért nem is teszem. Ellenben szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy vannak helyek, ahol egy mérkőzésnek látványos vége is lehet.
1969-et írunk, a helyszín Közép-Amerika. Utolsó – döntő – meccset játszik egymással Honduras és El Salvador. Tét: kijutás a Mexikói világbajnokságra. A két ország eleve nincs nagy barátságban egymással, és egy ilyen mérkőzésen ez meg is nyilvánul, főként a végjátékban. Miután El Salvador az utolsó percekben megszerezte a vezetést, és hozta a meccset, egy kis anyázás következett. Szidni a bírót, szidni a többieket, természetesen visszahallani tőlük is, hogy mit és hova tegyenek. Ezek után, felpaprikázva egymásnak rontott a válogatottak szurkolótábora. Előbb azonban, mintegy nyitányként elverték a bírót. Mert az úgy kell. Majd elverték egymást, egy-két halott... belefér. De a tömeg nem oszlott fel, hozták a köveket, majd csatlakoztak páran mindkét táborhoz, hozták a gépfegyvereket, majd még jobban kiteljesedett a harc, hozták a tankokat, repülőket. Tudnak élni na. Gyenge 5000 ember halt meg, több tízezren kényszerültek elhagyni otthonuk, és ha lett volna atombombájuk, azt is bevetették volna, e felől semmi kétségem nincsen. De csak II. Világháborús technológiájuk volt, így hát azzal küszködtek. Érdekesség (annak akinek a fentiek nem nyújtottak semmi történelmileg jelentőset), hogy ez volt az utolsó háború, amiben légcsavaros gépek harcoltak. Az egész röpke száz óráig tartott, igazán szép feszültség-levezető volt. És ezek után ne mondja senki, hogy vannak jelentéktelen dolgok. Nem, vannak jó ürügyek. Hasonló, de kevésbé jól dokumentált dolog történt régebb Peruban is (az országban nem vagyok biztos), ahol pár eltűnt sertés miatt véres törzsi háború robbant ki, és halomra ölték egymást az enyhén frusztrált emberek.
Meg kell jegyeznünk (visszatérve a 100 órás háborúra), hogy El Salvador végül kijutott a világbajnokságra, miután megmérkőzött Haitivel is. Szintén két győzelem, egy vereség volt a mérlege, és a második győzelmét talán annak köszönheti, hogy a csapat edzője agresszív véleménycserébe bonyolódott a Haitiek varázslójával, aki állítólag megbűvölte az előző meccset, és ezért kaptak ki. Az ottani népek temperamentumából sejthető, hogy az agresszív véleménycsere egy ökölcsapásban merült ki, ami után a varázsló gondolkodhatott, hogy ugyan nagy a szellemek hatalma, de egy földi pofon mégis hatalmasabb, ha megtöri a varázst...
