Már jön az áradat.
Ember s isten, készülj.
Temetésed lesz az a nap,
Mikor csontodon tör keresztül.
Ne menekülj. Tudnál talán,
Rejtőzni mélyen, agyad gubójába.
Onnan nézheted rémülten,
Amint a világ mindent eltemet.
Szép tánc lesz, mikor
A hangszer dörgés, zúgás;
A vokál benne a halálsikoly.
Új életben reménykedj,
De azt nem kapod meg úgysem.
Csak égni fogsz a sírodon...
