Ahogy a férfi is beült, megindultak. Egy darabig csendben voltak mindketten, Nela bámulta a vihart, a férfi Nelát.

- Engedje meg hölgyem, hogy bemutatkozzak. A nevem C’hit. Elég hosszú út áll előttünk, úgyhogy ha megengedi szóval tartom. Ne higgye kérem, hogy ez csupán üres formaság. Igazán meg szeretném önt ismerni kedves...

- Nela - mondta tartózkodóan. Nevetséges, gondolta, még hogy megismerni. Egy hét múlva már vége lesz mindennek. De addig nem fog játszadozni vele ez a vadállat

- Holnap estére elérjük Prágát. Ott majd elvégzem a feladatom, és ön is elfogja a magáét.

- Azaz hagyni, hogy azt tegyenek velem amit akarnak! - csattant fel Nela, de nyomban meg is bánta. C’hit szemében gúnyos fény villant.

- Lám-lám, minden klánok legnemesebbikének lánya csak olyan mint a többi, igaz? - szája gúnyosan megrándult. Majd ismét hosszan nézte Nelát. Szemében vad tűz gyúlt. Nela látta a veszélyt, és hűvösen elfordította a fejét. Igyekezett nem tudomást venni a férfi egyre közelebbi leheletéről. C’hit lassan kitátotta a száját, szemfogai egyre közeledtek Nela nyakához. Keze finoman, ámde határozottan fonódott a csuklójához, jelezve, hogy az ellenállas fölösleges. Nelának esze ágában nem volt ellenkezni, hiszen az ígérete úgy szolt, hogy önként vállalja mindazt amivel szembe kerül. Ez benne van a szerződésben, amit a Ventrue klán kötött az Asszamita klánnal.

Nela magában sokszor elátkozta azt az éjszakát, amikor ez az ötlet megfogant a herceg agyában. A Kamarilla szövetség legbefolyásosabb klánjának pozíciója veszélyben van. A mágia ismerői, a Tremere klán tagjai túlzottan megerősödtek. Az új vezetőjük, Pierre egyértelműen a Kamarilla szövetséget akarja vezetni, nem osztozva a hatalmon, egyedüli uralkodó szeretne lenni. Ezt nem engedhetik, ezért a Ventrue klán soha nem hallott lépésre szánta el magát. Egyezséget kötött az általa eddig annyira megvetett Asszamita klánnal, odaígérve nekik egy tucat tagját, cserébe a Tremere klán legyengítéséért. Az asszamiták a világ legjobb bérgyilkosai, viszont általános ellenszenvet szül irányukban az, hogy fajtársaik vérét szívják. Bár nekik ez rituális cselekedet, a többi klán szemében ez mit sem csökkent bűn nagyságán.

  Nela az egyik kiválasztott a tucatból. Tudja, hogy megaláztatás, és halál vár rá, de elfogadta sorsát. Annál inkább, mert az Asszamiták teljesítették a küldetésük. Pierre, és a tanácsosai halottak, az új klánfőnök, Nicholas Flamel meg nem hatalom-, hanem tudásszomjas. Nela az utolsó „részlet”. C’hit részt vett a Tremere tanácsa lemészárlásában, és visszafele tartott, hogy Prágában értesítse a klánját az osztatlan sikerről. Nelát trófeaként viszi magával.

  Valóban fejedelmi trófea! Dús, fekete haja éjszín zuhatagként omlik a vállára, formás ajka ingerlő minden férfinek, hűvös sötét szemei távolba nézőek, ez merengő kifejezést ad arcának. A vörös ruha szabása nem emeli ki nőies vonalait, de ahogy mozdul látni lehet, hogy csupán azért nem, mert nem szükséges. Formás bokái, hosszú combjai egyaránt lénye tökéletességét fejezik ki. Alig fél évszázada tagja a Ventrue klánnak, így szinte minden emberi tulajdonsága élénken él benne. A vérszívást is nagyon nehezen tudta elfogadni, új életének első évtizedében félő volt, hogy meghal. De lassan megbarátkozott a gondolattal, az ösztönei úrrá lettek az ellenszenvén. Klánjának teljes jogú tagja lett, bár kora miatt szavára nem sokat adnak, tisztelettel bánnak vele

C’hit a csuklóját fogva, lassan közelít felé. Keze a dereka köré fonódik, és miközben Nela finom szúrást érez a nyakán érzi azt is hogy a ruhája meglazul, majd lassan lecsúszik róla. Keblének halmai most már födetlenül, fehéren világítanak. C’hit lélegzete is egyre forróbb, ahogy ujjai megindulnak felfedezni Nela testét. Közben a nő érzi, hogy őt is elönti a forróság. Az hogy nem védekezhet ösztönösen megszülte az ellenkezőjét...a vágyat. Karjai C’hit köré fonódnak, és a mozgásuk eggyé olvad. Miközben egymáséi lettek, azaz pontosabban odaadta magát férfinak, Nela csodálkozva, kívülről figyelte önmagát. Hát ilyen vagyok én? Kicsit undorodott magától, de annak ellenére a vágy tombolása nem hagyta nyugodni. Furcsa bizsergés áradt szét az egész testén, miközben egyre vadabbul vonaglott C’hiten, akinek keze a derekára fonódott, és lassan lejjebb csúszott, fokozva Nela gyönyöreit. Szemfogait újra kivillantotta, egyik kezét Nela vállára téve vonta magához közelebb. Furcsa módon most Nela nem undorodott, sőt amikor újból megérezte az éles kis szúrást - ezúttal a mellén - önkéntelen is egy boldog sóhaj hagyta el ajkait. Egyre inkább érezte C’hitet, miközben lihegve fogta az ülést, másik kezével a férfi mellkasára támaszkodott. Érezte a férfi vérét, szinte maga előtt látta, ahogy zúg a sápadt bőr alatt. Egy új, vad gondolat fogant meg agyában. Meg akarta ízlelni C’hit vérét. Szája egyre közelebb került a férfi nyakához. Teste a vad tánc közben egy pillanatra megfeszült, és a következő másodpercben a szemfogai C’hit nyakába mélyedtek. Bódultan szívta magába a férfi vérét. Kisvártatva a gyönyörtől félig ájultan rogyott rá a férfira, aki szelíden magához ölelte. Igazán furcsa, gondolta egyre halványuló tudattal, még vámpírként, soha nem szeretkeztem, azonban ez...az utolsó gondolatfoszlány már a semmibe hullt.

A hintót szélsebesen repítették a lovak, a következő nap szüntelen, pihenés nélkül. A ghoul magában elismeréssel adózott a Tremere klán tudásának. Ezt a hintót is akkor szerezték, mikor lemészárolták a Tremere klán akkori vezetőit. Kétségtelen, hogy a lovak is mágikus tudás birtokában vannak, és a mágia tette őket fáradhatatlanná. Furcsa módon nem üldözték őket a klán bosszútól lihegő tagjai. Valószínűleg azért, mert a klánon belül is sokaknak nem tetszett Pierre hatalmi politikája, így szinte szívességet tettek nekik azzal, hogy kivégezték őt, és csatlósait. Bár biztos volt benne, hogy nem fogják üldözni őket, ha eddig nem tették, a ghoul mégis maga mellett tartotta kardját, és íját, időnként fürkésző pillantást vetve a környékre.