Godot:(szomorúan) Az igazság az, hogy engem is kirúgtak./Samuel Beckett: Honnan?/
A feladat azt kérte, hogy ezt folytassuk, tetszésünk szerint.
Értékek
Godot:(szomorúan) Az igazság az, hogy engem is kirúgtak.
Samuel Beckett: Honnan?
Godot: A színházból.
Samuel Beckett: Mikor?
Godot: Az imént.
Samuel Beckett: Jegye volt?
Godot: Igen.
Samuel Beckett: És?
Godot: Nem akartak egy nézőnek játszani. Azt mondták, nem éri meg nekik.
Samuel Beckett: Tarthattak volna főpróbát, nem?
Godot: Már kétszer eljátszották a főpróbát. Többször nem akarták. Nem sokáig lesz még egyben az a színház.
Samuel Beckett: Miért is?
Godot: Annyian sem voltak ezen a héten a színházban, hogy az első sor megteljen.
Samuel Beckett:(fanyarul bólogatva) Látja, ez lett ebből a városból.
(Csendesen üldögélnek tovább. Samuel Beckett elővesz egy újságot, és kiteríti az asztalra. Godot arrább húzza a kávéját. Jobbról Emánuel be, letelepedik egy másik asztalhoz.)
Samuel Beckett:(halkan Godothoz) Ez nem az egyik színész?
Godot:(suttogva) De, ha jól tudom, ő játssza a zsarnokot.
(Pincér balról jön, meglátja Emánuelt, elkedvetlenedve hozzálép)
Pincér: Több hitelt nem kapsz Emánuel.
Emánuel:(fojtott ingerültséggel) Ugyan kérlek, legyen szíved. Tudod jól, hogy amíg nincs jó előadás, nincs jó fizetés sem.
Pincér:(vállat vonva, közönyösen) Nem érdekelnek a sírálmaid. Eleget kölcsönöztem már neked, most már fogytán a türelmem. Más már rég kidobott volna.
Godot:(fennhangon a pincérhez) Rendelj csak elvtárs, majd én fizetem.
Emánuel:(a pincérhez vigyorogva) Hallottad elvtárs. Úgy látszik vannak itt még rendes emberek, akik nem ragadtak le a puszta eszménél.
Samuel Beckett:(felnéz az újságból) Mit akar ezzel mondani?
Emánuel:(színpadiasan széttárva a kezét) Semmi többet annál, amit gondolok.(pincérhez) Akkor az ú- bocsánat az elvtársnak köszönve kérném a szokásost.
(Pincér morogván el balra)
Samuel Beckett:(kezeit az újságon nyugtatva magasra emelt fővel) Talán gúnyolódsz mivelünk te komédiás?
Emánuel: Ó, a világért sem!(szavalva) Csupán bátorkodtam kifejezni hálámat, amiért még valaki megszánja a fajtámat.
Godot: Nem tesz semmit. Amúgy is a színházra szántam a pénzt.
Emánuel:(felugrik az asztal mellől) Tehát önben tisztelhetem a mai egyetlen vendégét a színháznak!?(ironikus mosollyal) Engedje meg, hogy gratuláljak, amiért két óra az életéből kárba veszett.(meghajol)
Godot:(mérgesen) Nem veszett volna kárba, ha megtartják az előadást!
Samuel Beckett: És ne hajlongjon itt, mint egy francia gavallér. Nem színpadon van.
Emánuel:(visszaül az asztalához) Ez igaz elvtársak. De mit tudjak tenni, most a színpadon kellene legyek. Talán nagyon számítottam rá, és nehéz elviselnem-...
Samuel Beckett:(fölényesen a szavába vág) Ne komédiázzon elvtárs.
Emánuel: Kérem, most már sem itt, sem a színpadon nem engedik...
Godot:(tűnődve) Vajon, hova tűnt a színházba járó ember?
Samuel Beckett: A munkahelyükre. Most már nem azt a világot éljük, hogy minden haszontalanságra jut idő. Ha meg akarsz élni, akkor dolgoznod kell. Két színhát amúgy is sok volt a városnak.
Emánuel: Igaz, igaz. De mit ér a színház?
(Pincér be balról, leteszi, amit Emánuel rendelt, és szótlanul vissza balra. Emánuel neki fog enni.)
Godot: Látod ez érdekes kérdés...
Samuel Beckett: Mi érdekes?
Godot: Mit ér a színház? Talán kultúrát közvetít?
Samuel Beckett: Avagy rossz szokásokat.
Godot: Elgondolkodtatja az embereket?
Samuel Beckett: Ostoba, fölösleges gondolatokat ültet a fejükbe.
Godot: Tanítja őket?
Samuel Beckett: A szószegésre, a konspirációra!
Godot: Akkor miért van?
Samuel Beckett és Emánuel:(egyszerre) Hogy szórakoztasson.
Emánuel: Hogy elfeledtesse velünk a valóságot. Egy álom, amibe menekül az ember.
Samuel Beckett: Nincs logika abban amit mond, elvtárs.
Emánuel: De nem ez a lénye? Nem logika kell benne legyen, hanem szépség.
Godot:(legyintve) Az emberek már nem kaphatók efféle szépségre.
Samuel Beckett: Joggal nem. Most a munka az első. Dolgozni, ez az élet értelme. Voltaire óta mindenkinek világos kell ez legyen, még ott, nyugaton is. A színház egy társadalmi összejövetel.
Godot: Nem, nem az kellene legyen.
Emánuel: A színház nincs! Ott van a színház, ahol vannak emberek, akik befogadják. A színészek meg tükrök, mit tagadás görbe tükrök, akikben az emberek megláthatják magukat. Ez a lényeg, nem a darab. A kiváló színészben az ember csodálja a tehetséget, az igazi színészben viszont önmagát.
Godot: Nem teljesen értem elvtárs a gondolatait, de-
Samuel Beckett:(indulatosan) De nem is kell érteni. Álmodozó fajankó az, ki így gondolkodik. Én most megyek, nem hallgatom tovább ezt a sületlenséget.
(összetűri az újságot, el balra)
Godot: Talán megyek én is...ha még lesz egyáltalán előadás, akkor benézek.
Emánuel:(visszafordul az ételhez): Minden bizonnyal uram, minden bizonnyal.
Godot:(zavartan feláll) Nos akkor én...hogy is mondják, távozom.
Emánuel: Tegyen úgy.
Godot: Furcsa ember maga. Elgondolkodtatott. Nem akarja előadni ezt a színházban is?
Emánuel:(mosolyogva) Hiszen ott vagyunk. Ez a vendéglő egy színház uram, és ön egy előadást látott.
Godot:(fejét csóválja, de mosolyog) Akkor mégis voltam színházban, igaz?
Emánuel: Nem,a színház volt önnél, jó uram.
Godot:(nevetve el balra)
Emánuel:(kisvártatva befejezi az evést, feláll, meghajol az asztal fele, ahol Godot és Samuel Beckett ült, és el jobbra)
Függöny.
