Az az eszme, hogy a kozmosz középpontja az ember, a természet pedig azért van, hogy kielégítse a vágyait és a szeszélyeit, csupán a keresztény antropocentrizmus nyomán fog előre nem látható mértéket ölteni, amely e tekintetben is a sivatagi vallások örököse. Protagorasz aforizmája, miszerint “minden dolgok mértéke az ember”, nem azt jelenti, hogy az univerzum középpontjában az ember áll, hanem azt, hogy a valóság csak azon az interpretáción keresztül létezik, amelyet az emberek adnak róla.

“Az Újszövetség nagyon szűkös kulturális keretben született; világképe alapjában nem különbözik az Ószövetségétől; természettudományos szempontból a görögök ismeretei már évszázadokkal túlhaladták, még mielőtt megírták volna, ami sajnálatos módon a zsidó emberközpontúság prolongálásához vezetett, minden józan ész ellenére” (Eugen Drewermann, Le Progres meurtrier, Stock, Párizs 1993). Érdekes, hogy ezt a megállapítást nem a kereszténység egyik ellenfele, hanem egy katolikus teológus fogalmazta meg, ami azt bizonyítja, hogy nincs még minden veszve, és adott esetben saulisták is képesek a racionális gondolkodásra. A folytatás már kissé “neccesebb” (ld. a kereszténység “abszolút igazsága”), de mégsem teljesen reménytelen. “A kereszténység abszolút igazságában való hit nem jelentheti egy adott civilizáció olyan tévedéseinek és sajátosságainak az örökkévalóságát, amelyek az egyház megalapításának a korszakából datálódnak. Vagy hogy nagyon élesen fogalmazzak: az Ószövetség sivatagi vallása, amelyet a kereszténység egy egyetemes egyház üzenetének rangjára emelt, valóban elsivatagosíthatja az egész világot.”

Mivel semmit sem várhattak egy terméketlen és engesztelhetetlen természettől, a száraz Sinai magányos nomádjai minden reményüket egy rettenetes és mindenható istenségbe vetették, aki a papjaik képzeletéből lépett elő. A kozmosztól idegen egy isten, ez a törzsi védnök a teljes szakralitást a saját személyébe koncentrálta, miközben a források, az erdők és lakóik szakralitását, vagyis a természet által az ő közreműködésén kívül adományozott jótéteményeket istentelennek minősítette és elítélte: “Nincs más isten csak Isten.” Elfogadván és – azáltal, hogy egyetemessé tette és az eredeti lakóhelyén kívül helyezte – alapjában véve megváltoztatván ezt az istent, a születő kereszténység átvette az anatémáit. Az új vallás halálra ítélte a természet szellemeit, lélektelen dologgá változtatva azt, amelyet immáron lehetett használni és kihasználni. Miután a nimfák, a tündérek és a manók kiűzettek a ligetekből és erdőkből, a deszakralizált természetet bárki kedvére tanulmányozhatta, kutathatta és élettelen anyagként kezelhette.

A sivatagi hiedelemre áttért nyugatiaknak előbb úgy tűnt, hogy megtalálják számításukat abban a felfordulásban, amely a többi lény és a kozmosz fölébe helyezte őket. Ahogyan az ember alávettetett istennek, ugyanúgy vettetett alá a természet az embernek. Maga az Írás mondta: “Igázd le!” Ezzel vége lett a kozmoszhoz fűződő barátságnak. Eltelvén önteltséggel, a természet új “ura és birtokosa”, a Spengler által leírt fausti ember annyira vitte, hogy a XXI. század fordulóján halálos veszélybe sodorta azt.

Eugen Drewermann szerint azzal, hogy az egyén sorsára alkalmazta a gondviselés eszméjét, amely kezdetben csak a kiválasztott népre vonatkozott, az eredeti kereszténység bizonyos mértékben radikalizálta az Ótestamentum antropocentrizmusát. “A bűn és a büntetés sémáját, amely lehetővé tette a prófétáknak, hogy Izrael történelmét a katasztrófáival és a diadalaival magyarázzák, a kereszténység a természettel birkózó ember sorsára vetítette ki, tehát a betegséget és a szenvedést egy bűn következményeinek kellett tekinteni.”

Felvázolván a kereszténységtől a felvilágosodás ateizmusáig tartó fejlődés menetét, Drewermann kimutatta a természettel való szakítás következményeit mindenkire nézve. “A kereszténységnek, amely az emberi lényt a természet megbékítő befolyása ellen uszította, cserében szembesülnie kellett erőfeszítései mérlegével: az eredmény egy olyan ember lett, aki az önmagától és legtermészetesebb ösztöneitől való félelmében többé már nem bízik sem önmagában, sem a környező természetben. (…) Miután képtelennek mutatkozott elfogadni az olyan egyszerű természeti adottságokat, mint a betegség, az öregség és a halál, a kereszténység olyan mentalitást teremtett, amely annak következtében, hogy a csalódott szánakozás reménytelenségének köszönhetően isten ‘meghalt’, továbbra is a régi emberközpontú erkölcsnek hódol, miközben az üdvösség ígéretét a földön igyekszik lehorgonyozni” (op. cit., pp. 136-138.).

Gondolatébresztő szavak. És egy katolikus teológustól akár „mea culpa”-ként is értelmezhetők…

Gazdag István - Ellenkultura.info

Forrásmegjelölés. Egy szó, amelynek az értelmét sokak szerint nem ismerem. Ezen állításra ismételten azt tudom válaszolni, hogy mivel ez egy blog, ezért nem írok tudományos alapossággal megfogalmazott és ellenőrzött cikkeket. Azonban ódzkodok attól, hogy teljesen légből kapott és megalapozatlan állításra építsek fel bármilyen ismeretterjesztő cikket. Összességében azon állításokat, amelyeket tényként tüntetek fel, leellenőrzöm, azonban az ezekre épülő következtetések már – értelemszerűen – nem tények. Igaz, hogy felhasználok oda is külső ismereteket, amennyiben egybe vágnak az általam állítottakkal, de ezeket nem ellenőrzöm le akkor. Azt akarom az egészből kihozni, hogy nem kell nekem hinni, de nem azért mert nincs megalapozva az amit mondok, hanem mert nem vagytok bólogató birkák.

Ezeknek fényében, most mondok (igazából mesélek) nektek pár pletykát a magyar – történelemből. Ezeknek semmi hiteles forrás sem szolgál alapul, de azért végiggondolni nem árt.

Elsőként nézzünk szét a honfoglalás és a kalandozások korában. Azt páran hazatérésnek hívják. Javaslom a kettős honfoglalás elméletének elolvasását. Apropó, ha már ez egy ilyen csapongó cikk, el nem hinnétek, hogy mennyi kutatómunkába kerül az, hogy egy témára a blogban azt írjam, hogy hülyeség. A kettős honfoglalás nem hülyeség, de annyira alapozatlan, hogy én pletykaként tekintek rá. Mert a magyarok előtt kik voltak itt? Kelták, szkíták, hunok, avarok, bolgárok. Ezek közül, ami minket jelen esetben érdekel, az a szkíta – magyar rokonág. Szkíta magyarok, szittya magyarok, és a többi, olvassatok utána, ha érdekel. Nem bizonyított, nem megalapozott. Fenntarthatjuk azt, hogy a szkíták mindenféle vándornépek elől visszahúzódtak a Kaukázus lábához, ott keveredtek a türk népekkel, majd az 5-600 -as években elindultak északnak, miután egyesültek az úgynevezett 'mén' népekkel. Ezek után tartósan a kazárok mellett éltek, de nem velük együtt. Majd jöttek. De lényeg a lényeg, szkítákként már éltek a Kárpát-Medencében. Nem fogom ezt most boncolgatni, külön bejegyzést ér meg, és idővel meg is írom. De ez így, ebben a formában pletyka, vagy - jóindulattal beszélve – közvetett bizonyítékok támasztják alá. Nagyon közvetettek.

Ehhez kapcsolódnak a kalandozások is. Ezek tulajdonképpen a szkíta kincsek visszaszerzésére irányultak, amelyek ugye történelmileg a mieink voltak. Khm... erről ennyit.

Szent Gellért püspök vértanúsága. Juj, na most nem leszek korrekt sem politikailag, sem történelmileg, sem sehogy. Úgy mondják, hogy a püspök kicsit túlzásba vitte a nemi tartózkodást, a nőket nagyon-nagyon semmibe vette, és a nemi életet szintén. Férfi és nő között. Hoppá! Igen, Gellért püspököt homokosnak mondják egyesek. Az emberek megelégelték ezt a túlzó, minden emberre kiterjedő cölibátust, és kicsit begurították a Dunába.

Kapcsoljuk a következő 'pletykát'. Hallottatok már a pogánylázadásokról. Ezek az ország különböző pontjain lángoltak fel az XI.-XII. században. Keleten, ahova a centrális hatalom később hozta el az új vallást, tovább élt a pogány hit a lázadások is erősebbek voltak. Pedig István királyunk tűzzel-vassal irtotta a régi hitet, a régi szokásokat. Ezt, mint jó történész, köszönöm is neki, hihetetlen kulturális örökséget semmisített meg. Az emberek között nem volt népszerű, hogy finoman mondjam. Valahogy annyira nem, mint manapság Kun Béla, meg Szamuely Tibor. Jó, hogy hosszú távon megérte, mert alapvetően egy erős nyugati szövetséghez tartoztunk, és inkább éljen új társadalmi és vallási nézeteket felvéve a nép, semmint hogy elsöpörjék. Még ha nem is akarja.

Tatárjárás. Nem volt. Hoppá! Na ide nézzünk, megalapozatlan állítást, igaz? Egész környékek néptelenedtek el, ezen kívül Rogerius szépen leírta a sirálmaiban, hogy hogyan hurcolták őt meg a POGÁNYOK. Egyszerűen írom. Az egyház tagjai a tatárjárás idejében és ávósok az 1956 -os forradalom idején. Egy és ugyanaz. Hát az történt, hogy írták a vágott szeműek, hogy engedj 'sza át minket, mert mennénk fosztogatni. Szépemlékű királyunk azt mondta, hogy nem, mert én lefeküdtem a nyugatnak. Válasz: Jó, azért mi megyünk és jöttek. És az emberek látták, hogy ezek úgy néznek ki, ahogy a mi őseinket leírták a regösök. Igaz, kicsit vágottabb a szemük, de amúgy teljesen korrekt. Hm... Vége a papok hatalmának, vége az érthetetlen adóknak, ha velük megyünk. Hát, menjünk, vissza az őshazába. Hogy a papok rabszíjon vannak, hát istenem. Ők megérdemelték. Mi lépünk el. És mentek...

Na, ennyit mára, van még bőven a történelmünkből, szintúgy, mint a világtörténelemből. Még egyszer mondom: Én nem értek velük egyet, legalábbis, amíg utána nem olvasok, nem foglalok véleményt. Majd, ha kéritek, utána nézek. A szkíta-magyarnak mindenképpen, mivel az éppen csak, hogy pletyka.

Én szóltam. Megírtam akkor, amikor pár nagyon homokos nagyon aktív ember rigolyázott az 'Avatar' című film kapcsán. Addig túráztatják az átlagembert, míg végül úgy marad. Még a múltkorira utalva; akkor azt írtam, hogy az ártlagos, centralista világnézettel rendelkező ember is felháborodottan kijelenti (mint ahogy ki is jelentette), hogy mocskos buzik. Nos, ma úgy áll fel a politika, hogy az átlagember kijelentheti, hogy mocskos-zsidó. Lássuk, hogy miért.

http://mandiner.blog.hu/2010/04/18/hogyan_fasisztazd_a_magyarodat?fullcommentlist=1#comments

Külön felhívnám a figyelmet hogy a norvég újság cikkére kattintva gyönyörű nagy képet látunk a 'Nemzeti Őrsereg' nevű szervezetről. Rossz nácikat tettek ki, hiszen őket meg sem említi a cikk. Továbbá:

"A szokatlanul nagybetűs főcím alatt hatalmas fotó nyomatékosítja a cikk állítását. A Magyar Gárda néhány fekete ruhás, kopaszra nyírt fiatal tagja zászlókkal, mindenre elszánt, vad arckifejezéssel menetel náci módra. A cím és a fotó azt sugallja, hogy ők nyerték meg a magyarországi választást. 

„Amikor pénteken bementem a munkahelyemre, még nem tudtam, miért néznek rám szánakozva a kollégáim - mondja Cecilia Ölveczky, az oslói Det Norske Teatret vezető dramaturgja és rendezője. "De amikor elém tették az Aftenposten című lapnak a magyar választásokról szóló cikkét, mindent megértettem. Hogyne sajnálnának, mikor az új millennium első nyíltan fasiszta államából származom, onnan, ahol a Magyar Gárda nevű náci militarista szervezet került hatalomra. Azóta akárhova megyek, mindenki a tragikus magyar választásról faggat. Kénytelen vagyok mindenkinek külön-külön elmagyarázni, hogy egy centrista párt nyert. Napok óta azzal foglalkozom, hogy megnyugtatom kollégáimat a színházban, orvosomat, szomszédaimat, nem kell Magyarországtól félni, nem jönnek a nácik. Nem tudom, kik voltak a cikkíró forrásai, hiszen senkit sem jelöl meg."

Dr. Lucia Nagy orvos, a Magyar-Norvég Egyesület elnöke rengeteg telefonhívást kap: a magyar származású norvégok dühe határtalan. Tiltakoznak, helyreigazító leveleket írnak. Mivel nem egy pártról, hanem Magyarország rágalmazásáról van szó, remélik, hogy az oslói magyar nagykövetség hivatalosan is tiltakozni fog.

A norvég magyar emigráció felháborodása jogos. Az április 16-i Aftenposten a zsidó Gabi Gleichmann Út a fasizmus felé című írásában a magyar választások igazi nyertesének a 17 százalékos, harmadik pártként parlamentbe kerülő Jobbikot nevezi meg, majd hozzáteszi, hogy „ezért a múlt vasárnap nemcsak Magyarország, de egész Európa számára sötét nap volt". Gleichmann nem hisz a matematikának, nem hiszi, hogy 83 százalék ellensúlyozhatná a Jobbikot.

Heti Válasz"

Én szükségtelennek érzem, hogy bármit is hozzáfűzzek ehhez. A 'Mandiner' blogon a kommentárokat is szíves figyelmetekbe ajánlom. És még egyszer mondom. Addig túráztatnak minket, míg úgy maradunk. Lehet, hogy ez a céljuk?...

Na. Bár az lmp -ről mondtam, hogy hét százalék fölött döbbenetes, mégis az mszp -n vagyok meglepődve. Az, hogy csaltak nem is kérdés, de ennyit? Utolsó erejükkel mindent kihoztak a helyzetből. Döbbenetes az, hogy a jobbik kevesebbet kapott, miután gyakorlatilag az mszp szavazóinak százalékokban mérhető hányadát gyűjtötte be. És az mszp megelőzte a jobbikot, a fidesznek meglesz a kétharmada (majdnem biztos). Az eredmények dacára a jobbikot még mindig több szavazóval rendelkezőnek tartom, mint az mszp -t. Nem azért, mert én annyira jobbikos vagyok, egyszerűen úgy látom. Az lmp -re nagyon kíváncsi vagyok, a parlament mennyire változtatja meg őket. Mert, hogy megmozdulnak valamerre, az biztos. A jobbik szintén visszavesz a túlzottan erőteljes retorikájából, de mindent rögtön ki fog kiabálni, egyféle nemzeti lelkiismeretként tekint magára. Hogy mi lesz? A fidesz azt csinál, amit akar. Lehet diktatúrát vizionálni, én azért azt mondom, hogy nézzük meg, mi lesz. Eddig bukdácsoltunk, most majd nem fogunk. Vagy simmán belemegyünk a szakadékba, vagy kiemelkedünk. Az mszp kiabálni fog a partvonalról, a jobbik, meg állandó kérvényekkel fogja bombázni a fideszt minden olyan programpontról, amivel egyet értenek, hogy valósítsák meg, ezen kívül a saját programját is megpróbálja keresztül verni. Gyakorlatilag a fidesz szabályoz, a többiek moderálnak. Érdekes lesz, az biztos.

Mi több annál, beszívnám leheleted

Egyet tippelek. Annyira zavaros a helyzet, hogy úgy tudom számolni a százalékokat, ahogy a hasam súgja. Lássuk csak a fidesz abszolút nyertes, de kétharmad nélkül, az mszp és a jobbik egy szinten lesz, pár százalék eltéréssel, de 15 körül. Az mdf nem jut be, az lmp bejut. Most természetesen nem a választók véleményét tippeltem meg, hanem az első forduló eredményét. A fideszt nem kell magyarázzam, mindenki számára világos, hogy hatalmas győzelem lesz. De. A részvételi arány alacsony, és nem hiszem, hogy a délután folyamán elkerüli a négy évvel ezelőtti értéket. Miért is? A fideszesek biztosak a győzelmükben, a 'volt' mszp szimpatizánsok kiábrándultak, az mdf -ben nem hisznek.

Egyedül a jobbiknál láttam azt, hogy keményen mozgósítani tudta a szimpatizánsait. Ennek ellenére nem hiszem, hogy messze elkerülné az mszp-t. Miért is? Egyrészt a külföldi (első sorban az amerikai) magyarok valamiért nem szavaznak, már ahogy én tudom. És ez első sorban a jobbiknak hátrány. Ezen felül ne feledkezzünk meg arról, hogy gyakorlatilag a 2006 -os választásoknál bebizonyosodott, hogy nagymérvű csalások voltak. A szavazatvásárlás, buszos hordozgatás természetesen most is megtörténik, és ezen felül egy lassan, de biztosan záródó jobbik-ellenes ligát látok a magyar politikai életben (azért nem írtam, hogy zárt ligát, mert nem hivatalos). Tehát, míg a jobbiknak előny az alacsony részvétel, mert a szavazói a legaktívabbak, hátrány, hogy semmilyen törvényes kiskaput nem használ, és egyszerűen nincsenek emberei a megfelelő helyeken, akik ha nem is csalnak a javára, azt megakadályozzák, hogy csalással szavazatokat veszítsenek.

A fidesz támogatottsága óriási, a kampány hajrájában, meg egyértelműen dominálta a médiát, és az utcákat. De pontosan a túlzott magabiztosság az, ami a kárára válhat. A bizonytalanok, jó része, aki amúgy a fideszre szavazna, nem megy el, mondván, hogy úgyis ők nyernek, akkor meg minek. Bár úgy a fidesz, mint a jobbik remekül kommunikálta, hogy történelmi jelentőségű választás következik, a fidesz nem hangsúlyozta eléggé a kétharmad szükségességét, amivel talán jobban tudta volna mozgósítani az embereket. Talán, mert ugyanakkor azt is számba kell venni, hogy sokan nem helyeslik a kétharmadot, így az erőteljes kampány könnyen visszafele sülhetett volna el (lásd az szdsz kampányát az ep választásokat megelőzően).

Az mszp lassú hanyatló pályán van. A jelenlegi támogatottságukat a teljes lakosság körében 8-9% -ra teszem, ami példátlanul alacsony. Csakhogy: azok a támogatók kőkeményen ott állnak, biztos szavazatot jelentenek. Így, az alacsony részvétel neki is kedvez, mivel a jobbikhoz hasonlóan ennek a pártnaik is hívei vannak, nem csak szimpatizánsai. De míg a jobbikban a hívek és a szimpatizánsok aránya egyharmad-kétharmad, addig az mszp jelenlegi szavazóinak közel háromnegyede párthívő.

Az mdf nem képez reális alternatívát senkinek. Így, hogy összemosták az szdsz -el gyakorlatilag fél százalékot nyertek, és vesztettek legalább 3-at. Ha bejut a parlamentbe, azt én úgy értékelem, hogy nagyon masszív csalások történtek.

Az lmp érdekes formáció. Jópofa, fiatalos, és tényleg másképp mutatják be a politikát, mint a fenti pártok. A többség szemében az alól a vád alól is kihúzták magukat, hogy az szdsz utódpártja lennének, hiszen az az mdf -vel egyesült. De ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy nagyon rövid idő alatt, nagyon nagy párt lett. Gyakorlatilag egy-másfél év alatt nőtte ki magát egy kis mozgalomból olyan országos párttá, ami eséllyel bejut a parlamentbe. Ehhez pénz kell. Ezt a pénzt kapták. Kitől? Aki eddig az szdsz-t támogatta. Aki ezt tudja, az nem szavaz rájuk, mivel (talán jogosan) az szdsz utódpártjának tekinti őket. De az arculatuk nagyon jó, sok fiatal úgy gondolhatja, hogy ez az ő pártja.

Összegezve, tiszta választás esetén a jobbik és az lmp okozhat meglepetést azzal, hogy a vártnál nagyobb eredményt érnek el. De míg az lmp -nek 6-7% kiváló, és ha többet kap, az döbbenetes, addig a jobbiknak a 20% a nagyon jó, 20 és 30% között kiváló, és fölötte döbbenetesen sok. Reálisan, tiszta választásokat számolva és az lmp-t 5 és 6% közé teszem. Az mszp 10 és 15% között lesz, a jobbik 15 és 20%, a fidesz 55 és 70 között. De mivel nem lesz tiszta választás – ahogy az már szokás magyarhonban – ezért a bejegyzés elején található adatokat tartom reálisnak.

Ej emberek, azért mert én azt írom néha, hogy provokálok, az nem mindig igaz. Sok tekintetben markáns véleményem van, ami nem feltétlenül igaz, és valóban, néha eltúlzom, sarkítom a saját álláspontomat, de csak azért, hogy mindenki észrevegye azt, hogy alapvetően mi is a gondom, egyes dolgokkal, illetve biztosan ráérezzetek arra, hogy mit is akartam mondani. De rendben, provokálok egyet. Ez is a saját véleményem, erősen-erősen keményen kifejezve. Kezdjünk bele.

A Holokausztról. Olyan nem volt. Volt egy genocídium, a második világháborúban, soah, amely során több százezer, több millió zsidót végeztek ki, tettek földönfutóvá. Ez nevezzük holokausztnak. De bejegyzett márkaként használni, nagy betűvel írni... Emberek, vegyük már észre, mit csinál itt egy viszonylag kis létszámú lobbicsoport. A saját halottaikon ugrálva vérben forgó szemmel követelnek pénzt, és még több pénzt. Beperelni a bankokat, az államvasutat, mert egy megszállt országban a megszállók erejének engedve úgymond támogatta a népirtást? Nevetséges. Az IBM -től követelni pénzt, mert a gépeivel számolták, hogy hányat öltek meg? Ennyire meghunyászkodónak azért ne nézzenek, könyörgöm. És, ami a legnagyobb bajom: törvénnyel tiltani azt, hogy valaki, hosszas kutatások után, olyan tényekkel, vagy akár véleménnyel álljon elő, amely kisebbíti az áldozatok számát, esetlegesen kétségbe vonja a gázkamrák létét. Ez már szánalmas. Megjegyzem, ha elém vezetnének mondjuk ezer embert, és azt mondanák, hogy öljem meg mindet... Egy dolog, hogy én olyant nem tennék. De, beleképzelve magam egy náci tiszt szerepébe, aki ezt megteszi... Én elgondolkodnék azért. Hm, háborúban állunk... minden nyersanyagra szükségünk van... pénz is nagyon kell. És akkor összeszedünk minden zsidót, egy helyre visszük, ott külön 'tábort' építünk, aminek a lényege, hogy aki odakerül, az meghal... Ej, ez nem jó. Tudjátok mit? Amelyiket nem lehet munkára használni, mert túl fiatal, túl öreg, beteg, azokat szépen vigyétek ki valahova, és lőjétek agyon. Lőszer van elég. Még egyszer mondom: nem tagadom, hogy volt holokauszt, viszont a Holokausztot kétségbe vonom, elsősorban azért, amit ezek az alakok, csinálnak. Nem, ez egy undorító, szánalmas, ugyanakkor dühítő aljasság, az ártatlanul meghurcoltak, meggyilkoltak emlékeinek meggyalázása.

Buziság. Én betegségnek tartom, abból kiindulva, hogy az a professzor, akinek a kérésére kivették a betegségek közül, tovább kutatta, és végül kérte, hogy tegyék vissza. Ugyanakkor ez a hálószoba titka kell maradjon. Én tényleg tolerálom, de amikor, már bocsánat a súlyos hasonlatért, az arcomba jön egy farok, és azt kérik, hogy a tolerancia jegyében legyek szíves azt elfogadni és szeretni, akkor engedtessék meg, hogy visszautasítsam. Mint egy korábbi írásomban szerepelt, azok a homokosok, akik ezt a kirakatba helyezik, magukat a felvonulásokon deviáns köcsögöknek mutatják, majd fegyverként használják azt, hogy ők azok amik, azokat én egyszerűen nem tolerálom. Ne folyunk bele abba, hogy miért nem, nem fér bele az értékrendembe. Ugyanúgy nem férne bele az sem, ha felvonulnának mondjuk a kutyapózt kedvelő heterók, és a felvonulásukon gyakorlatilag bemutatnák, hogy hogyan is kell azt csinálni. Ember, csináljátok, semmi beleszólásom (se kifogásom:P), de ne reklámozzátok, és ne kérjétek, hogy én tapsoljak annak, hogy a nyílt utcán gyakorlatilag közösültök. A szexuális preferencia, amennyiben nem ütközik törvénybe (itt első sorban a pedofilokra gondolok) mindenkinek a magánügye. Hangsúlyozom, magánügye.

Cigányok. Na emberek, színes kultúra, miegymás, de egy igen jelentős részük életmódszerűen űzi a bűnözést, és pimaszul kihasználják a társadalom toleránsságát. Ezt meg kell szüntetni. Ha a pénzjuttatás nem megfelelő módszer, akkor szigorú, és következetes törvénykezéssel, ami nem a cigányok ellen irányul, hanem mindenki ellen, aki az adott bűncselekményt elkövette, de ne legyen enyhítő körülmény az, hogy valaki cigány. A pozitív diszkriminációt kell megszüntetni. És ha már szóba került.

Diszkrimináció. Megértem én az előítéleteket, gondolom, mindenkiben tapasztalaton alapulnak. De ugyanakkor, én teljes lelki nyugalommal le tudok ülni sörözni egy cigánnyal, zsidóval, akárkivel, amíg nem viselkedik úgy, hogy én azzal egyszerűen ne tudjak közösséget vállalni. De az, hogy nem veszek fel valakit, csak mert cigány, illetőleg elengedem a büntetését, csak mert az, na ez hatalmas hiba szerintem.

Rasszizmus. Jézusom, uramisten. Nagyjából ennyi. Tényleg egy kalap alá tudtok venni több millió embert? Mitől lettetek ilyen okosak? Mielőtt bárki is mondana valamit: Én nem. Az, hogy poén szinten megengedek magamnak pár ilyen hangvételű dolgot, az egy dolog, de ez azért van, mert számomra nincs tabu, ha viccről van szó. De komolyan azt hinni, hogy a négerek alsóbbrendűek, meg a cigány kiirtásra érett nemzettség? Eh, nem tudom, ki hogy van vele, de még ha úgy is lenne, hogy száz valóban kártékony cigányra jutna egy normális, én akkor sem tudnám azt mondani, hogy akkor a társadalmi béke megőrzése érdekében ezeket lőjük az éppen aktuális folyóba. Mint fentebb írtam, erőskezű, akár drákói törvénykezést jónak látok ebben az esetben Ott van a rendőrség, egy erőszakszervezet, arra van, hogy az ilyeneket elnyomja. Végezze jól a dolgát, hogy senkinek se érje meg mondjuk embereket kirabolni, mert akkor olyan büntetést kap, hogy a szeme is kiesik.

Nacionalizmus. Alapvetően légy büszke arra, hogy te honnan jöttél, melyik nemzet tagja vagy. De amíg a nacionalizmus elengedhetetlen eleme a gyűlölet, addig hadd ne csináljátok. Igen tudom, nem a gyűlöletre épít, mégis lépten-nyomon ebbe ütközöm nacionalista emberek társaságában, vagy akár az interneten 'nemzeti' honlapokat nézve. El tudjátok képzelni mi lenne, ha minden államnak kemény nacionalista kormánya lenne? Nem világháború, hanem a világon mindenhol háború. Ebből nem kérek. Amíg a mai nacionalisták nem jutnak el addig nemzeti tudatban, ahol mondjuk 2-300 évvel ezelőtt álltak a népek, addig inkább nem, köszönöm. Alternatívaként javasolnám nekik a patriotizmust.

Nemzeti szocializmus. Hát gyerekek, Hitler gazdaságpolitikáját alig ismerik páran a neonácik közül. Nem tudják, hogyan szedte rendbe Németországot társadalmi téren. Ellenben ha megkérdezel egy egységsugarú nácit arról, hogy miért szereti Hitlert a válasz a következő: Mert irtotta a zsidókat. Tényleg, és holokauszt volt? Nem volt. Ennyit róluk. Az igazi nácik az ilyen szemeteket vitték volna először táborozni. És az akkori nácik meg hát... Basszus, minek kellett népeket rangsorolni, és zsidókat irtani?! Úgyis nyakatokba kaptátok volna a háborút ne féljetek, miért kellett ilyen ocsmány dolgokkal magatokra haragítani az egész világot? Ekkora hülye nem lehetett egy párt, mi volt veletek?

Na, volt három dolog, amiért felháborodnak az úgynevezett liberálisok, három dolog amiért a mélynemzetiek, és egy, amiért mindkettő. Köszönöm, ezúttal valóban csak provokáltam, azzal a kitétellel azonban hogy bár a véleményem jóval árnyaltabb, alapvetően nem írtam semmi olyasmit, amivel ne értenék egyet, és finomabban fogalmazva ne lenne sokak számára elfogadhatóbb. Ha itt-ott önellentmondás van, az csak azért, mert provokatívan írtam le, hogy mindenki felháborodjon. Garantáltan... Vagyis nem mindenki.

Téged nem érdekel a politika, meg a társadalmi problémák? Tényleg, le se szarod? És ettől úgy hiszed, hogy fölötte állsz a dolgoknak? Ennyire sekélyes vagy, hogy nem érzed azt sem, hogy ez bizony kihat rád is,és a kis életedet bizony befolyásolja? Ugyan nem, igaz? Jó, akkor ha holnap megtámadják az országot ahol élsz, majd mondd a katonáknak, hogy hagyjanak lemenni a boltba, mert téged ez úgyse érdekel, rendben?

Szóval garantáltan mindenki. Szép napot nektek, szervusztok:).

 Tényleg csak úgy. Nem tudtam éjjel aludni, ezért írtam valamit.

Köd van. Ezt utálom ebben a rohadt országban, a kibaszott ködöt. Szorosabbra fogom a kabátomat, és cigaretta után kotorászok a zsebemben. Kiveszek egy szálat, majd a gyújtót. De nem akar tűzet adni, elázott itt még a szikrakő is. Türelmetlenül sercegtetek, míg végre fellobban, és jólesőt szippanthatok. Jobb volt, amíg szivart szívtam, nem éreztem, hogy lépten-nyomon kellene egy. Megvolt annak a kultúrája, napi kettő-három tökéletesen elég volt. Már-már rituális cselekedet, egy reggel, ébredés után, egy délután újságot olvasva, és egy este, a pia mellett. De ez a kis szar... minél többet szívok, annál több kell belőle. Visszacsúsztatom a dobozt a zsebembe, majd másik kezemmel végigsimítok a hajamon. Gusztustalan a tapintása. Meg akarom törülni a kezem a kabátomban, hogy kiűzzem a nyálkás érzést, de a kabátom is át van itatva nedvességgel, olyan, mintha egy kövér ember izzadt hasához értem volna. Összeborzongok. Jó lesz sietni, mert itt hamarosan egy sártócsa lesz belőlem. A kihalt utcákon lépkedve már-már nosztalgiával gondolok vissza egy évvel korábbra. Napfény, meleg és akkor lettem vizes, ha a zuhany alatt álltam. Igaz, állandóan dolgozni kellett, és vigyázni, nehogy elkapjanak, de az az idegborzoló feszültség más volt mint ez. Nem fojtogatott, nem takart be, hogy végül úgy érezzem, üvölteni akarok, és szétloccsantani minden barom fejét, aki szembejön. Miután itt befejeztem, eltűnök, az ezer százalék. Jöhetnek utánam a kopóikkal soha a büdös életben meg nem találnak. Leborotválom a szakállamat és agyő elvtársak. Lőhetitek egymást fejbe, mert kurvára nem fog érdekelni, mit csináltok ti, vagy mi lesz a rohadt pártotokkal- a szentségit! Bokáig merültem egy víztócsába. Átkozódva ráztam a lábamat, de a víz már teljesen elöntötte a cipőmet. Szépen varrott bőrcipő, és most úgy néz ki, mint egy gyári munkás ócska bakancsa. Taxit kellett volna hívjak, és más utcában kiszálljak. Soha nem jönne rá, hogy akit vitt, az ugyanaz, mint akit keresnek. De most már mindegy. Pár saroknyira van úgyis. Tovább megyek, reménykedve, hogy legalább a pisztoly nem ázott szarrá. Azon se csodálkoznék, ha igen, de késsel dolgozni mindig macerásabb.

Pár perc múlva hallom a mély harangütést, pont akkor, amikor megérkezek a célomhoz. Most szépen fel a lépcsőn... egy, kettő, három, negyedik ajtó. A folyosón senki, igaz éjjel háromkor ki az isten mászkálhat errefelé. Elő a pisztolyt, elő a kulcsot. Halk zajjal kattan a zár, majd hangtalanul nyílik az ajtó. Bemegyek, majd óvatosan becsukom. Nyomorult kis lakás. Megyek a háló fele. Első ajtó balra. Mi a franc, ez még ébren van? Hoppá, nincs egyedül. A nyögéseket hallva kajánul elvigyorodok. Milyen jól tölti az utolsó estéjét. Én is ezt csinálnám, az biztos. De a vigyor a következő másodpercben lemállik az arcomról. A büdös életbe, akkor két embert kell kinyírjak! Nem, nem arra vállalkoztam, hogy nőt ölök, de nincs más választásom. Magamban káromkodva állok a csukott ajtó előtt, de nem nyitok be. Csak azért sem, franc a fejetekbe, nem fogok mészárlást rendezni! És holnap mit mondok? Nem akartam a dugást félbeszakítani? Nevetséges, tudtam, hogy ha ma éjjel nem végzem el, akkor keresztet vethetek a terveimre. És magamra is. Bent elcsendesedtek, majd recsegni kezdett az ágy. Ez kellett, a franc essen bele, nem akarok bemenni, ezért kijön az egyikük. A pisztolyt lövésre készen felemelem, közben igyekszem minden zajt meghallani a szomszéd szobából. Semmi, csak az ágy recsegett még öt percig, majd elcsendesedett minden. Jobb ha várok egy kicsit. Legalább fél órát, amíg elalszanak. Egy cigi jól esne most. De persze nem gyújthatok rá. Körülnézek. Tényleg egy ilyen patkánylyukban élhet egy ilyen ember? Sokat vállalt, azt hiszem. Egy kis szekrényen mindenféle irat. Óvatosan odanyúlok és felemelem az elsőt. Johnas Bull írta. Az aki most bent készül az örök álmára. Egy jelentés. Nem tud holnap bemenni, mert beteg meg van hűlve, ezúton elnézést kér. A címzett meg... Várjuk csak, valami nem stimmel. Az én Johnasom nem itt dolgozik. Mi ez? Tudom, hogy nem egy féreg hivatalnokot kell kinyírjak, hanem egy újságírót, de akkor meg mi a franc történik itt?! Kurva gyorsan lépjek le mielőtt fölöslegesen kell gyilkoljak. Valaki keveri már megint a szart? Mindegy, csak most el innen.

Húsz perccel később egy telefonfülkében álldogálva tárcsázom a számot. Hosszasan kicsöng.

- Ki az? - szól bele egy álmos hang.

- Rossz címet adtatok, nem tettem semmit, észrevétlen tudtam maradni – hadarom bele a telefonba, majd leteszem. Most csak tovább, holnap majd a fejére borítják annak a szerencsétlennek az asztalát, aki ezért felelős. A szentségit a kibaszott ködnek!

A mai éjszaka termékeny volt. Nem, nem utalok az előző bejegyzésre, pusztán bejegyzések szempontjából beszélek. Mint régebb mondtam, leírom ismét. Ez egy blog.

Tehát vélemény. Köszönöm. Nem kell kíváncsinak lenni rá, nem várom el. De azért vettem egy blogot a háttérnek, mert itt talán egyértelműbb, hogy nem kinyilatkoztatok, hanem véleményt mondok, a sajátomat. Meg azért, mert jóval egyszerűbb, mint weblapot indítani:P. Nagyjából 10 bejegyzésenként ez a kijelentés meg fog jelenni, ugyanebben a formában, csak hogy ne feledjük.

Amúgy meg, kérdeztétek, hogy miért nem lehet kommentálni. Nem azért, mert nem vagyok kíváncsi a véleményetekre, csupán arról van szó, hogy így kényelmesebb nekem. Akik tartják velem a kapcsolatot, azok tudják, hogy bármikor hajlandó vagyok vitatkozni akármiről... Szinte:). Szóval nem arról van szó, hogy nem érdekel a véleményetek, csupán arról, hogy a vitának nem itt van a helye. Többet ne kérdezzétek, jó? Na.